Már vagy két éve tervezgetünk Sanyival egy közös Klosterwappen megmászást. Ő ugyanis még nem járt Alsó-Ausztria legmagasabb csúcsán. Valahányszor pedig a déli autópályán autózva meglátja a Schneeberg félreismerhetetlen szilütetjét, oda vágyik, fel a legmagasabb pontjára. Hát szombaton, végre, ez a kívánsága is beteljesedett.
 |
 |
|
A táv (Losenheim, Fadensattel, Edelweißhütte, Fadensteig, Fischerhütte, Klosterwappen, Wurzengraben, Fadenweg, Edelweißhütte, Losenheim), cirka 14 km, 1290 m szintemelkedés bruttó 6:30 óra. |
|
Kék ég, zavartalan napsütés, de a Schneeberg tetején élénk, sőt erőteljes szél vár ránk. Ennyivel tisztában vagyunk, amikor hármasban, Magdival és Sanyival fél kilenckor elindulunk Losenheimből. A Fadensteigen át szeretnénk elérni a platót. A felfelé vezető utunk nagyjából három szakaszra bontható. Az első az Fadensattelban lévő Edelweißhüttenél ér véget, majd következik a legmeredekebb szakasz a Fadensteiggel és a harmadik a leghosszabb, egy mérsékelt kaptató a füves platón.
Az első, bemelegítő szakaszt olyan gyorsan hagyjuk maguk mögött, hogy szinte észre sem vesszük kaptató fakasztotta verejtéket a hátunk közepén. Csak a nyeregben garázdálkodó jeges fuvallatok nyomán tudatosítjuk, hogy máris jól megdolgoztunk.
A második szakasz a hegy, áldásos szél- majd később a kevésbé áldásos nap-árnyékában vezet. Megjelennek az első jéggé fagyott hófoltok, de a haladásban nem gátolnak. Érezhető, hogy a magassággal egyenes arányban élénkül a szél kacérkodása is. Az utolsó meredek mászós szakasz után, de még a plató elérése előtt tanácsosnak látom az alkalmazkodást a fejünk felett tomboló szél-viszonyokhoz. Viharkabátot, sapkát, kesztyűt öltünk és úgy lépünk ki az elsárgult füvel borított fennsíkra.
Az első métereken még csak élénk szél dudál, majd egyre durvább lökésekkel próbálja utunkat állni. Ez jócskán megnehezíti a haladást. Szerencsére a főn lehelete nem fagyos. Szinte szaladunk amint a Schauerstein elágazás után felbukkan a Fischerhütte. Mihamarabb szeretnénk elérni a téli szállás ígérte védelmet. A küszöböt átlépve egy csendes, békés világba érkezünk.
Két hosszú asztal padokkal áll a betérők rendelkezésére. Jókor érkezünk, mert az egyik asztal éppen felszabadul. Jólesik az otthonról hozott falat meg a termoszban idáig lötykölődő forró tea. Később egy nagy csapat próbál bekéredzkedni, így rövidebbre fogjuk a pihenőnket, hogy az újonnan jöttek is leülhessenek.
Aprólékos módszerességgel készülünk a Klosterwappen meglátogatására. Jól felszerelkezünk szélkabáttal, sapkával, sállal, kapucnival. Döntöget is a szél, úgy járunk, mint a részegek. A viharos körülmények ellenére elidőzünk valamennyit a csúcson. Mutatom az ismerős hegykulisszát. A Hohe Wandot, a Rax masszívumát, látszik az Ottohaus, a Jakobskogel és a Heukuppe, az Ötscher, a Göller és a távolban mintha még a Dachstein hegyei s feltűnnének.
Lefelé a Wurzengrabenben remélünk menedéket találni a szél ostroma elől. A lehető legrövidebb úton ereszkedünk. Az árokban nagy kiterjedésű jeges hófoltok fogadnak. Szerencsére, néhány rövidebb gázlón kívül, sehol sem állják utunkat. Helyenként szinte megáll a levegő és kellemes langymeleg kerekedik felül, máskor meg a szél juszt is besüvít, a plató felöl és megdideregtet.
A Krempelhüttet elérve magunk mögött hagyunk minden kihívó meredekséget. Lankás ereszkedés következik a Fadenwegen, először egy fenyveserdőn át, majd egy széles erdészeti úton. Az Edelweißhütte előtt aztán ismét erdőbe terelget a jelzés. Sanyinak éppen a Fadensattelban roppan meg a térde, de hallani sem akar az ülőlift szolgálatairól (a hétvégén működik). Így aztán óvatosan araszolgatunk lefelé az úton, amelyen reggel jöttünk felfelé.
Ez a túra a Schneeberg legkedveltebb klasszikusaihoz tartozik. A legrövidebb úton a csúcsig. Ma is jól ízlett, annak ellenére, hogy a szél odafenn pofozkodó kedvében volt.
Sztefano-Space 