Valami nem túl hosszú, de kihívó és eleddig még ismeretlen túrára vágyom. A Raxon szerencsére akadnak még ilyen szegletek. Felderítésre vár például a Gretchensteig (A). Preiner Gscheidből indulok cirka 9:00 órakor a Reißtalersteigen. Rossz ómen, hogy amikor kiszállok a kocsimból, a ködön át velőkig hatol egy távoli láncfűrész hangja. Nocsak! Tavaly hónapokig le volt zárva a Rax déli oldala az erdőgazdaság féktelen ámokfutása következtében. Azt reméltem, az idénre befejezték a pusztítást.
 |
 |
|
A táv (Preiner Gscheid, Schlangenweg, Karl Kantner-Steig, vadhajtás, Heukuppe, Karl Ludwig-Haus, Schlangenweg, Waxriegelhaus, Preiner Gscheid) cirka 10 km, 970 m szintemelkedés, bruttó 5:20 óra. |
|
Sajnos alig indulok a Moassa vendégház felé vezető úton, máris belebotlom egy mellmagasságban keresztbe kihúzott piros szalagba és az alatta elhelyezett tiltó táblába. Az út, erdőgazdasági munkálatok miatt november 9.-ig le van zárva. Egy ideig töprengek. Na, most mitévő legyek? Esetleg ignoráljam a tiltást és másszak át a szalag alatt? Folytassam utam, mintha mi sem történt volna? Már többször is megtettem ilyet. Ha nem hallanám a láncfűrész sivítását, akkor minden bizonnyal fittyet hánynék az efféle táblákra, főleg ma, államünnep napján. Így viszont alternatívák után kutatok, és mindjárt beugrik a Karl Kantner-Steig (A/B). Megkönnyebbülten fellélegzem és átprogramozom magam az új célra.
Elindulok tehát a Waxriegelhaus felé vezető úton, melyen lefelé már sokszor, de felfelé még egyetlenegyszer sem mentem. Na, ez is egy újdonság. Ráadásul, a táblák útmutatatását követve, egy olyan útra tévedek, melyen még lefelé sem jöttem. Hát ez király! Egyenesen a látványos, sőt, lenyűgöző nagy Siebenbrunner Kesselbe gyalogolok bele. A délkeletre néző katlant széltében-hosszában bevilágítja a legragyogóbb őszi napsütés. Az út a Waxriegelhaus mellet vezet és a népszerű Schlangenwegbe torkollik.
A Karl Kantner-Steig a Schlangenweg egyik hajtű-kanyarulatában ágazik el balra. Az első vasalt biztosítások előtt utolérek egy idősebb párt. Úgy gondolom követem őket, nem sietek, előzgetni semmi kedvem. Ez “végzetes” döntésnek bizonyul, ugyanis a párocska, valószínűleg a Rax évtizedes ismerősei, egy ponton letérnek a hivatalosan is kijelölt ösvényről, és egy vadhajtáson haladnak tovább.
Mivel bennem még a gyanúja sem merül fel, hogy esetleg rossz úton haladok, már csak egy szűk, törpefenyők kusza ágaival gazdagon benőtt sikátorban veszem észre, hogy itt valami nem stimmel. Kijelölt turistautakon ritkán fordul elő, a haladást ilyen durván akadályozó vegetáció. Figyelmem tehát továbbra is az előttem haladókra összpontosítom. Ha már egyszer a véletlen miatt más útra vittek (akaratukon kívül), jó lenne nem elveszíteni őket a látókörömből.
Vesd össze: a Karl Kantner-Steig vonala (barna) és az én vadhajtásom (zöldes).
Lemondok tehát a helyes út keresgéléséről. A törpefenyő labirintusból kiérve, jobbra alattam regisztrálok ugyan egy széles ösvényt, ami így utólag, feltehetően a Karl Kantner-Steig vonala lehetett, de én balra felfelé folytatom az üldözést. Egy meredek bevágásban mászunk felfelé. Legalább 1/1+ és reménykedem, hogy ezt nem követi majd valami haladó sziklamászóknak való furfang. Amint felérkezem a bevágás tetejére, útmutatóim már a soron következő fal tetején bóklásznak. Felkiabálok nekik, hogy ez szerintem nem a Karl Kantner. Kérdezem, hogy jön-e még ettől cudarabb kulissza is? Mire nevetve mondják, hogy ez egy vadhajtás, aminek éppen ott a vége. Már csak ezt az egy szelíd felszökést kell megejtenem.
Nos így történt, hogy a Karl Kantner-Steig feléig (sem?) jutottam csak. A másik felét remekül pótolta a kalandos sziklamászás a vadhajtáson. Persze alkalomadtán majd még szívesen megejteném a Karl Kantner teljes vonalát is.
A mászásban ugyancsak forróra hevülve és csapzottan, ingujjban érek ki a platóra. Itt mindjárt belém mar az élénk déli szél hűvös-éles karma. Következő célom a Heukuppe. Még vagy kétszer meg kell állnom, hogy további ruharétegeket vegyek magamra. Kapucniba, viharkabátba bugyolálva érem el a csúcsot jelző négyszögletes emlékművet. A tömb szélcsendes északi oldalán átöltözöm, megválok átizzadt cuccaimtól majd megkezdem a laza ereszkedést a Karl Ludwig-Haus felé. Korai még az idő, így a menedékház mellet elhaladva a Schlangenwegen bandukolok tovább a Waxriegelhaushoz, ahol megejtem esedékes ebédszünetem. Innen már csak egy ugrás Preiner Gscheid.
A túra beváltotta amit ígért. Ennek ellenére továbbra is felderítésre várnak a Gretchensteig, a Karl Kantner-Steig teljes vonala és a közeli Raxmäuersteig.
Sztefano-Space 