Az osztrákok 2/3-a pesszimista az új 2016 év kilátásait illetően. Ez egy több évtizedes mélypont, amin nem nagyon lehet csodálkozni. A világháborútól számítva nem tátongott olyan mély szakadék az uralkodó osztály (ÖVP & SPÖ) és népe között. Ezt jól tükrözik az internetes médiák hozzászólásai. Az ORF és a Der Standard EU-párti liberális és baloldali propaganda jegyében született cikkeire soha nem látott mértékben érkeznek a visszautasító és ellenmondó kommentek. Faymann és botcsinálta balga bandája olyan mértékben eltávolodott az állampolgároktól, hogy azt már csak egy forradalomi fordulattal lehetne orvosolni.

És a bajok csak folytatódnak. Vajon ki tekinthetne bizakodóan a jövőbe, ha a politikai elit, amelynek kutya kötelessége lenne elsősorban is a saját népe jólétével törődnie, idegenből importálja jövő választói hadát és még csak vállrándításra sem méltatja a tömegek jogos felháborodását.

De valószínű, hogy a pesszimizmust az élő világ illetve Gaia állapota is befolyásolja. Egy régi indián felfogás szerint, a világ dolgai nincsenek, nem lehetnek egymástól elszigetelve. Ha a bolygónak nem megy jól a sora (mint arról vezető klimatológusok meggyőzően beszámolnak), akkor az, közvetlenül vagy közvettet módon, de kihat az élővilág minden egyes tagjára, és fordítva.

Neves kutatók legutóbb azzal hívták fel a világ figyelmét, hogy kutatásaik eredményei alapján immár nem képesek csupán csak a tudományba megszokott színtelen szakszöveget nyomni. A baj olyan nagy, hogy azt, amit látnak és tapasztalnak, immár nem lehet felkavart érzelmek nélkül közvetíteni.

Is this how you fell címen egy olyan oldalt nyílt, mely a tudós társadalom kézzel írott kétségbeesett megnyilvánulásaiból ad ízelítőt. Olyanok fejezik ki vegyes érzelmeiket bolygónk állapota láttán, akik korábban maguk is megbotránkoztak volna, ha tudósok ilyen hangnemben közöltek volna írásokat. És most lám ők maguk állnak elő a panaszok minden érző ember szívét borzalommal eltöltő áradatával. És a politika, a gazdaság perverz ágyasa csak hallgat és továbbra is jövőnk elpusztításán munkálkodik.

Ízelítőül szólaljon meg Stefan Rahmsdorf, német kutató, aki főként az óceánok állapotával foglakozik: “Néha azt álmodom, hogy túrázom és egyszer csak a távolban felfigyelek egy égő tanyára. Közeledem és már hallom is, amint a gyerekek sikoltoznak és segítségért kiabálnak az ablak mögül. Azonnal értesítem a tűzoltókat, de ők nem szállnak ki, mert valaki azt terjeszti náluk, hogy ez hamis riasztás. A helyzet közben egyre csak romlik, és én képtelen vagyok meggyőzni a tűzoltókat arról, hogy szükséges a beavatkozás. Nem bírok napirendre térni ettől a borzalomtól.”