Kampalpe, az évadzáró ráadás


Idén márciusban már jártunka a Kampalpen, de a meglehetősen meredek hírben álló Probststeiget jó okból kihagytuk. Ezt esedékes volt kivasalni. A jelen zéró hó állás mellett teljes biztonsággal bejárható. Mint kiderül, a meredekséggel riogató leírások is túlzók. Egy közönséges szerpentines, kanyargós ösvényről van szó, mely egy hegyoldalon keres utat a platóra.

 Kampalpe_2D  Kampalpe_3D

 KampalpeProfile

Az út (Spital am Semmering, Probststeig, Kampalpe, Saurücken, Franziska-Quelle, Spital am Semmering) cirka 10 km, 770 m szintemelkedés és bruttó 3:50 óra, nagyon laza stílusban.

Vasárnap a völgyben ismét köd van menün, a hegyekben viszont ragyogó napsütés. Ráadásul ezúttal még a szél is csak mérsékelt marad a nap folyamán. Igazság szerint a viszonyok alkalmasak egy nagy és megerőltető túrára. Egy darabig gondolkodom a Hochschwabon, mely most remek jégkulisszával szolgálhat, de nincs partnerem, és az utolsó két kiruccanásunk sem volt éppen laza sétafikának nevezhető.

Lelkem mélyen egy csendes, gyengéd, minden stressztől mentes kerülőre vágyom. Őszinte leszek, felkelni sincs kedvem hajnali fél ötkor. Így jön a képbe a Kampalpe. Hogy azért némi apró éle is legyen, gondoltam, bejárom ama hírhedett Probststeiget.

Van már 10:30 amikor elrajtolok a Stuhleck alatti hatalmas parkolóból. Az érdeklődés korlátozott, a parkoló nagyrészt üres. Nem csoda, hisz sajnálatosan csak műhóval, akarom mondani műjéggel, szolgálhatnak.

Átbandukolok a sínek alatti alagúton és nekilendülök a csendes fenyőerdőnek. A nap átragyog a fák koronáin és én várom, hogy mikor jönnek a képzeletemben túlzó mélyfektére kifestett “gatyarohasztó” szakaszok. Végül is csalódnom kell, mert nincsenek ilyenek

A legnagyobb kihívást egy keresztben az útra kidőlt fenyőfa jelenti. Nagy nehezen találok rajta egy “lyukat”, levetem a hátizsákom, átmászok, és a végén kiderül, hogy a turistaút nem a fenyőfa mögött folytatódik, hanem egy hajtűkanyarban fordul még előtte és távolodik az ellenkező irányban. Nem marad más hátra, felülről, bozóton, tavalyi gallyakon át kerülöm ki a fenyőt és visszaszállok a rendes ösvény szintjére. Ezután már a plató jön.

A csúcskereszt nem a Kampalpe legmagasabb pontján helyezkedik el, hanem kissé lejjebb, egy remek kilátást biztosító sziklaszirten. Aki már járt itt, megérti, hogy valóban ez a legmegfelelőbb hely a kereszt számára. Mélyen belátni a Mürztalba és a szemben lévő Stuhleck sípályáit is hosszasan lehet innen mustrálgatni.

Később folytatom utam, mely természetesen érinti a Kampalpe hivatalosan kijelölt legmagasabb pontját is, mégpedig egy csúf, cirka 1m magas betonoszlop formájában. Innen viszont a túloldal hegyeit, a Raxot és a Schneberget, valamint a Sonnwendsteint lehet megcsodálni.

Betelve a látvánnyal megkezdem az alászállást a Saurücken felé. Még mielőtt elérném a Franciska-forrást, egy fapaddal ellátott kilátó kínáltatja magát. Letelepszem tehát és hagyom tekintetemet kószálni az előttem elterülő panorámán. Nehéz szívvel indulok tovább az árnyékos és jóval füvösebb erdőn át.

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s