Évadzáró Göller


A Robert Rosenkranztól ellesett tradíció értelmében az esztendőt a Gölleren tett látogatással fejezzük be. Ilyenkor decemberben a Kernhof feletti Gscheid kicsiny parkolójából szokás rajtolni. Az innen induló út fonala ugyanis még lavinaveszélyes időszakokban is nagyrészt biztonságos, mivel hegygerincen vezet. Az út további előnye rövidsége, így még kétséges időjárás esetén is meg lehet vele próbálkozni.

 Göller_2D Göller_3D

 GöllerProfile

A táv (Kernhof, Waldhüttsatttel, Göllerhütte, Göller, Kleiner Göller, Göllerhütte, Waldhüttsattle, Kernhof) 15 km, 1230 m szintemelkedés és bruttó 5:40 óra

A közvetlenül Kernhofból induló hosszabb ösvény, mely a Göllehütte érintésével a két Göller (kicsiny és nagy) közti kitett, szellős nyerget szeli át, ilyen szempontból sokkal háklisabb. Nagy hó esetén ritkábban használják. Már a Waldhüttsattelig vezető ösvény is legalább két helyen lavinaárkot keresztez és a Kleiner Göller alatti térség sem éppen életbiztosítás.

Az idei karácsony első ünnepén nincs mitől tartani, így vállaljuk a kalandosabb, hosszabb utat a csúcsra. Indulás cirka 8:30-kor. Három hete még jeges hómaradványok borították az erdőben vezető kaptató felső harmadát, mostanra teljesen elolvadtak. Az első jeges foltokra a Göllerhütte alatti ösvény árnyékban fekvő részein leszünk figyelmesek, majd a menedékház (10:10-kor érjük el) felett egyre több helyen kell óvatosan araszolgatnunk az éjjel kőkeményre fagyott sima jégen. A Kleiner Göller alatt pedig a törpefenyők között kanyargó turistaút végig vastag jéggel fedett. Járásunk bizonytalan, minden lépés kezd a kicsúszás veszélyével vívott küzdelemmé fajulni.

Szerencsénkre jól fel vagyunk készülve, a hátizsákjaink aljában ott lapulnak az ilyen esetre magunkkal hordozott könnyű hágóvasak (ún. szpájk). Rendre ráhúzzuk bakancsainkra, et voilà tout. Lépéseink egy csapásra biztonságossá válnak. A kicsiny acélkarmok olyan határozottsággal vájják magukat bele a jégbe, hogy akár táncra is perdülhetnénk. 

A két Göller közti nyeregből szemlélődve olyan érzésünk támad, mintha csak a Rauher Kammon (Ötscher) lennénk. Igaz nem olyan hosszú, és mászni sem kell, de nagy Göller gerincének az optikája ilyen benyomást sugall. Továbbra is több helyen kell tükörsimára fagyott kaptatókat kereszteznünk. Szpájk nélkül elképzelhetetlen lenne a feljutás.

DSC00515

A Göller platóját viszont csak a rozsdabarna tavalyi fű uralja. Jég csak itt-ott található, foltokban, de a nap ereje nyomán valamennyi olvadozik (11:20; 1766m). Az előző évek gyakori szélviharait meghazudtolva, most csak mérsékelt szél borzolgat. Ki is használjuk az alkalmat és hosszasan élvezzük a pompás hegyi panorámát.

Visszafelé ugyanazon az úton ereszkedünk, mint jöttünk, de teszünk még egy kitérőt a Kleiner Göllerrre (11:55; 1673m), ahol még nem jártunk. Mindössze 90 méterrel alacsonyabb a bátyusnál. Útközben észrevesszük, hogy a cirka egy-másfél órás időbeni különbség már elég volt ahhoz, hogy a jégréteg felülete a plusz fokok nyomán megpuhuljon. Ennek ellenére a szpájkok továbbra is jó szolgálatot tesznek és csak a Göllerhüttte közvetlen közelében válunk csak meg tőlük.

A menedékház ilyenkor zárva, így a déli oldalán egy-egy farönkre telepedve, a magunkkal hozottakból uzsonnázgatunk és élvezzük a langymeleg napsütést (12:40). Sietség nélkül indulunk a völgybe. Olyan érzéseink támadnak, mintha tavaszodna. Vajon lesz még tél vagy a január bypassol és máris a kikeletbe katapultál? Kernhofba 14:10-kor érkezünk vissza.

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s