A Farkaslélek a Hoher Lindkogel-Streckéhez hasonlóan, szakít a Wienerwald MTB útvonalaira jellemző állandó fel- és lefelé tartó hullámvasutazással. De ezt már ott, akkor, két éve is elmondtam. Tehát csúcsra törünk, neki az Eisernes Tornak.

A táv (Haidlhof, Medauhof, Pottenstein, Weißenbach, Neuhaus, Schwarzensee, Steinfeld, Zobelhof, Hoher Lindkogel, Kalkgraben, Manhartstal, Haidlhof ) 33.5 km, 800 m szintemelkedés bruttó 3:00 óra (nettó 2:50). Pirossal az igényes szakaszok, ún. Power-Trail

A hivatalosan kijelölt körrel ellenkező, azaz, az óramutató járásával megegyező irányban indulok. Jó okból. Az útvonal profilján pirossal jelölt szakasz turbó snájdig S2 single-trail. Felfelé menetben tudom, semmi esélyem nyeregben maradni. Ha nem akarom tolni a bringámat, akkor inkább észak felől venném be a Hoher Lindkogelt. A stratégia szépen gyümölcsözik, felfelé mentben sikerül bringatolás nélkül felverekednem magam a csúcsra.

Van még egy változtatásom, tudniillik a Merkenstein romvára alatti kicsiny parkolóból indulok, mint pár hete is. Bemelegítőnek jól jön a Haidlhof, Medauhof, Pottenstein szakasz majd a Triestingtal kerékpárút aszfaltja, amelyen erőt lehet gyűjteni a gatyarohasztó hegyi szakaszhoz.

Weißenbach előtt jobbra fel, indít a hegymászás. Neuhauson és Schwarzenseen még gyér forgalmú aszfaltúton, majd Steinfeldnél végre erdészeti útra érkezem. Innentől kezdve aztán valóban égnek a combizmok, zihál a tüdő, rohad a gatya, de kitartok.

Persze tanulva a múltkori kalandomból, maradok végig az erdészeti úton és nem vállalom be a hivatalos single-trail rövidítéseket. Ott majd tolhatnám a paripám. Így is akad elég gondom és valszeg elérkezem teljesítőképességem határára.

A menedékházig felérve csak szusszanok egy nagyot, lejjebb engedem a nyergem és már indulok is túra élvezetesebb szakaszai felé. Jöhet az ereszkedés. Az elején száguldásról persze szó sem lehet. Egyrészt mert az úton nagy a jövésmenés, karambolozni nem lenne jó, másfelől meg az ugyancsak sziklás S2 jellegű single-trail lejtőt kell biztonsággal legyűrnöm. Inkább csak a fékek veszik át a fő szerepet. Helyenként tehát csak kedélyesen araszolgatva, óvatosan, ki-kiengedve a gyeplőt, maximális koncentráció közepette jövök le a hegyről.

Néhány sziklalépcső is állja utamat, és egy-két rövidke szakaszon kényszerít kiszállni a nyeregből. Ott ahol sikerülne feltornáznom magam, a pedál jusztból is beakad egy nagyobb szirtbe. Hamarosan elhagyom a sziklás részt és a széles erdészeti útra kiérve visszaemelem a nyergemet az eredeti pozíciójába. Jöhet a száguldás, egészen a kiindulópontig!

Remek túra, valahogy megszerettem. Jöhet máskor is.

Visszaérkezés a Haidlhof melletti kiindulópontba

Polár feljegyzés, pulzus (piros) + sebsség