Ha képzeletben összeadjuk a Schneeberget, a Raxot, a Schneealpet és a Veitschalpet akkor körülbelül kijön a Hochschwab hegység össztömege, mely kiterjedésében alig marad el a Dachsteintől. Nem is csoda, tehát, hogy a Seewiesenből induló turistaút kulisszái egyfajta Dachstein-érzést (feeling) sugallnak, melybe egy csipetnyi Dolomitokat idéző zamat is belevegyül. Ez utóbbiért a két Dullwitz (völgykatlanok) mélyéről csipkésnek látszó hegygerincek a felelősek. Nyilván egy kis optikai csalódás lehet a dologban, hiszen sem a délen az egekig szökő Gschirrmauer sem a völgyet északról határoló Aflenzer Staritzen nincs bővében az igazán fűrészes fogazatú hegyeknek.
 |
 |
|
A táv (Seewiesen, Seetal, Untere Dullwitz, Obere Dullwitz, Graf Meran-Steig, Hochschwab, Schiestelhaus, Ochsenreichkar, Kühreichkar, Obere Dullwitz, Untere Dullwitz, Seetal) 24.3 km, 1560 m szintemelkedés bruttó 9:20 óra (nettó 7:30) |
|
Seewiesenből egy átlagos túrázó cirka 5 óra alatt érheti el a Hochschwab 2277 méteres csúcsát. Legalábbis ez a “papírforma”. Reggel 7:15-kor indulunk a térképen jelzett parkolóból és meglepődünk, hogy 3 óra és 45 percnyi kaptatás után, már 11 órakor elérjük a csúcskeresztet.
Utunk a Seetal-völgyben kezdődik. Cirka fél óra séta széles erdészeti úton, majd egy időszakos patak kavicsos-homokos medrében. A Voisthalerhütte ellátását szolgáló kötélpálya völgyi állomása tőszomszédságában kezdődnek az út érdekesebb szakaszai. Az elvileg üzemelő, de gyakorlatilag bezárt Florlhütte jelzi az Untere Dullwitz bejáratát. A völgy végét a Höllkampl nyereg, a rajta emelt Franciakereszttel határolja. Innen már látszik a még távoli Voisthalerhütte. Először rövid ereszkedés jön a nyeregből majd egy sík sétaterep után ismét kaptatósba vált a menedékházig vivő Voisthalergasse.
A turistaút a Voisthalerhütte alatt halad el, egy más ága viszont balra felvisz a turistaház szintjére. Érdemes megjegyezni, hogy közvetlenül a Vosithalerhütte alatt a turistaút északi felén van egy remek hidegvízű forrás.
A kunyhó után kezdődik az Obere Dullwitz, mely az alsó völgykatlan folytatása. Vigyázz, tavasszal itt még sokáig megmarad a hó. A katlanból kilépni igyekvők útját nyugatról a Trawiessattel zárja le. A nyereg felett már látszik a Hochschwab csúcskeresztje is. Hosszanti irányban kétezresek felé törő hegyek láncolata szab gátat a tekintetnek.
Ebből a zsákutcából vezet ki jobbra a Graf Meran-Steig, mely szubjektíve alkalmasabbnak látszik a felfelére, mint a lefelére. Az út később egyesül a Weichselboden felől érkező ösvénnyel, hogy együtt kanyarogjanak fel a Schiestelhaus szintjére. Meglep a sok túrázó. Ha összevetem, hogy semmiféle motorizáció nem segít be, akkor csak ama képzeletbeli kalapom emelhetem meg előttük, elismerésem jeléül.
10:45 van, amikor megpillantjuk a Schiestelhaust. Mivel még nem kongattak delet a gyomorban, úgy határozunk, hogy a lendületünket kihasználva azonnal tesszük tiszteletünket a csúcson is és majd visszafele adjuk át magunkat a kulináris élvezeteknek.
11:00 órakor tehát, elérjük végcélunkat, majd nyugodt tempóban leereszkedünk ebédszintre. A napsütötte teraszon helyezkedünk el. Amikor eltűnnek a felhők, erősen, már-már bántóan tűz le ránk a nap, de szerencsére időnként bárányfelhők mögé rejti orcáját.
Van már 12:00, amikor elindulunk visszafelé. A változatosság kedvéért az árnyékos Ochsenreichkaron és a nap melegétől izzó, fülledt, Kühreichkaron át vezető utat választjuk. Utóbbiban nyáron jól megszorul a hőség, így kánikulában nem biztos, hogy kellemes (ezt nem tudtuk). Összességében ez a kerülő majdnem kétszer olyan hosszú mint az egyenes út a csúcsra a Graf Meran-Steigen át.
A Voisthalerhütte alatti jéghideg vizű forrásnál pihizünk egyet. Van ugyan még innivalónk, de ez a hideg, jóízű forrásvíz szinte itatja magát. Le is csutakoljuk magunkat, remek felfrissülés. Így aztán újult erővel veselkedhetünk neki a még legalább másfél-két órás visszaútnak.
Sztefano-Space 