A Haller Mauern hegylánc a stájerországi Admontot és a Gesäuset határolja északról. Csúcsai alig valamivel emelkednek csak 2000 méter fölé. A Großer Phyrgas a maga 2244 méterével a vonulat legmagasabbja. A többi kétezres nyugatról keletre a Scheiblingstein, a Kreuzmauer, a Hexenturm, a Natterriegel és Mittagskogel.
 |
 |
|
A táv (Buchauer Sattel, Grabneralm, Admonterhaus, Admonter Warte, Admonterhaus, Grabneralm, Buchauer Sattel) cirka 12.4 km, 920 m szintemelkedés, bruttó 5:30 óra |
|
Terveink A, B és C variánsai
Az időjárás jelentés szerint augusztus 13.-án, szombaton a nap első felében még borult ég várható, majd délben felszakadozik a felhőzet és előjön a nap. A gondunk csak az, hogy tartós esőről nem szólt a prognózis, a vidéket mégis bőven áztatja egész éjjel, reggel és még a délelőtti órákban is. Tanakodunk is erősen, vajon mitévők legyünk. 11:00 órakor aztán felkerekedünk a Weng feletti Buchauer Sattelba, hogy legalább az 1400m szinten fekvő Grabneralmra megpróbáljunk eljutni. Ha az idő engedné, akkor akár egy emelettel feljebb, az Admonterhausig (1723m) is elmerészkedhetnénk. Ha meg tényleg kitisztulna, megmászhatnánk a vendégház sajátjának tekintett csúcsát, az Admonter Wartet (1804m).
Még szitál az eső, amikor 11:15-kor nekiveselkedünk. Esőpalástot húzunk a hátizsákokra (benne száraz gúnya), mi meg ázunk egy picit. Nem árthat meg, a kaptatásban több nedvesség is fakad belülről. Eleinte még próbáljuk kerülgetni a felázott, mélyen sáros részeket, de hamarosan belátjuk a dolog képtelenségét. Masírozunk hát, ahogy jön, de inkább csak a viszonylag még tűrhető állapotban lévő, széles erdészeti úton. Lemondunk a szerpentinek rövidítéseiről, teljesen használhatatlanoknak néznek ki.
Első emelet: Grabneralm
Másfél óra elteltével megérkezünk az első emeletre, az almra. Az eső közben eláll, sőt itt-ott még a nap is bátorkodik életjelet adni magáról. Utunk további sorsát eldöntendő, először is betérünk megebédelni. Adunk időt az égieknek, hogy rendezzék a meteorológusok által megjövendölteket. Csoda ugyan nem történik, de legalább már nem esik, sőt, mintha valóban pozitív változások elé tekintenénk.
Második emelet: Admonterhaus
Háztűznézzünk tehát egy kicsivel feljebb, a második emeleten. A Grabneralmról már nem döngölt erdészeti út vezet tovább, hanem közönséges ösvény. Ez még nem lenne gond, hanem a felázott hegyhát, és az utána következő ingoványos legelő. Ilyen sáros, csúszós, helyenként bokáig besüppedő mocsár-úton még nem jártam. Szerencsére felfelé haladtunkban lassan, de biztosan sziklásodik a terep. Az Admonterhaus tövében aztán még az ég legszebb kékje is mutatja magát.
Harmadik emelet: Admonter Warte
Neki is eredünk azon nyomban a harmadik szintnek. Az Admonter Warte lábánál még csak szerénykedve kanyarog a kaptató, de hamarosan akad dolga a kéznek is. A csúcs alatti kitett rövid sziklás szakasz drótkötéllel biztosított. Sikerül hát az aznapi célok maradéktalan teljesítése. Fenn még beazonosítanánk a Mittagskogelt és a Nattenriegelt, ha történetesen nem lennének felhőbe burkolódzva. Csak a Grabnerstein látszik tisztán, lévén kétezres társainál valamivel alacsonyabban.
Sztefano-Space 