Az Admonter Reichensteingruppe a Gesäuse legnyugatibb hegysége. A térképen balról jobbra a Kreuzgogellel kezdődik és az egyik legnehezebbnek számító kétezressel az Admonter Reichensteinnel végződik (nem összekeverendő az Eisenerz Reichensteinnel).
 |
 |
|
A táv (Kaiserau, Oberst-Klinke-Hütte, Kalbling, Sparafeld, Rifflspitz, Oberst-Klinke-Hütte, Kaiserau) 15.7 km, 1320 m szintemelkedés bruttó 6:10 óra alatt. |
|
Az időjárás szempontjából augusztus 15.-e hétfő egy kritikus nap. Már a kora délelőtti óráktól megkezdődik a zivatargócok kialakulása. Ennek megfelelően tervezem meg az Admonter Reichensteingruppe meglátogatását. Egy nagy kiterjedésű fennsíkról, a Kaiserauból indulnánk. Első szerény célunk az Oberst-Klinke-Hütte. Amennyiben az égbolt ott még barátságos arccal köszönt, elindulunk a menedékház feletti Kalblingra (2196m). Szükség esetén természetesen azonnal visszafordulunk. Ha a Kalblingot elérve, veszélynek továbbra sincs nyoma, akkor még megpróbálhatjuk a szomszédos Sparafeldet (2247m) is becserkészni. Ha az időjárás továbbra is kegyes marad, akkor útban lefelé még a Rifflspitz (2106m) is szóba jöhetne. Ennyi a terv, ami pedig beválik.
Verőfényes reggelre ébredünk. Ártalmatlan fátyolfelhők az égen, szélcsend, langymeleg. Amolyan ideális túraidő hívogat a természetbe. 7:30-kor rajtolunk Kaiseruaból és legnagyobb csodálkozásunkra alig 45 perc alatt elérjük a Klinke-Hüttet. Mivel az égen változásnak semmi jele, tétovázás nélkül indulunk is tovább a Kalblingra. A hegy hatalmas tömege szinte összenyomja az Oberst Klinke-Hüttet.
Napsütéses déli oldalon araszolgatunk felfelé. Bár égi veszélynek egyelőre semmi jele, mégis éber maradok, és egyik szemem folyvást az égen tartom. Mire a hegy árnyékos sziklás nyugati oldalába érünk, már megjelennek az első, még ártalmatlan fehér gomolyfelhő-csemeték. Nagy ívben, jobbos kannyarral kerülünk a Kalblingra. A technikailag kifejezetten ártalmatlan feljutás a csúcsra szinte meghazudtolja a lentről még oly bevehetetlennek tűnő hegyet. 9:45-kor, azaz az indulástól számítva 2:15 óra elteltével a csúcskeresztnél vagyunk.
A szomszédos Sparafeldet könnyű párafelhők rejtegetik. Nem látom okát a meghátrálásnak. Leereszkedünk a nyeregbe, majd nekiiramodunk tehát a második célunknak is. A Sparafeld jóval igényesebb, sziklás terep, helyenként a kezeknek is be kell segíteniük a mászásban. Az út a Kalblingról durván 50 perc. 10:15-kor érjük el utunk legmagasabb, 2247 méteres pontját.
A szomszédos mély tiszteletet parancsoló Admonter Reichenstein is folyvást alakzatot változtató párafelhők mögött bujkál. Út innen odaát semmiféle út nem vezet, hiszen a két hegy között egy irdatlan szakadék, a Wildscharte tátong. Még belenézni is szédülést okoz. Lentről is csak egy kemény és kitett UIAA 2-es mászással lehet a Reichensteinre törni.
Az ég barátságos kulisszáin cseperedett sikereinken felbátorodva immár futólépésben vesszük be az aznapi legkönnyebb kétezresünket, a Rifflspitzet. A Sparafeldről alig 55 perc. 11:05-kor már készülhet a harmadik csúcsfotó is. Közben a távoli Tauern hegység felett egyértelmű, szürke, fenyegető fellegek képződnek. Ereszkedés közben már halljuk is a távoli dörgések hangját, így hát ösztönösen is megszaporázzuk lépéseinket. Simán, alig egy óra alatt újra a Klinke-Hüttenél vagyunk, ahol megejtjük déli pihenőnket. A zivatar immár nem nagyon izgat, hiszen innen 30-35 perc alatt, akár zuhogó esőben is simán visszaérkezhetünk Kaiserauba.
Az ebédszünetünk eltart jó háromnegyed órát. Van már 13:00 óra, mire az egyre csak szürkülő égbolt alatt elhagyjuk a Klinke-Hüttet. Alig érkezünk 13:30-ra a parkolóba, máris hullanak az első esőcseppek. Az időjárás egyre csak romlik. Estig több hullámban jön az égzengés és a mindent eláztató kiadós eső. Csak valamikor az éjjeli órákban szünik a zenebona. Jó érzés tudni, hogy a rendelkezésünkre álló nap minden percét sikerült jól kihasználni.
Sztefano-Space 