Alma nem esik messze fájától, mondogatjuk, olykor. Azt hirdetjük, Róma a mi civilizációnk eszmei és kulturális bölcsője. Büszkélkedünk a klasszikus joggal, költészettel, prózával, építészettel. Ám Ovidius, Vergilius, Horatius, Seneca meg a többiek csak az érem egyik oldalát fényesítik. A másik már nem ad okot annyi derűre. Róma egy brutális hatalmi gépezettel rendelkező, elnyomó rabszolgatartó társdalom volt. Ha tehát a nyugati civilizáció Róma örököse, akkor a hagyaték az érem mindkét felére kiterjed. A rabszolgatartás és a virulens agresszióra való hajlam mindmáig kultúránk szerves része. Csak időnként más névvel illetjük a dolgokat (álszerénységből).

A rabszolgatartás és a kizsákmányolás egy mai formája, amikor a multinacionális cégek vendégmunkásokat importálnak, vagy amikor a Nike gyermekmunkával maximalizálja a profitot (és a felsorolást nem lenne nehéz továbbfolytatni). Kultúra Anya megszokta, hogy az “alantas munkát” nincstelenek olcsó rabszolgamunkájával elégítse ki. Mindig is így volt ez és most sincs másként, csak a lakkozás más. Rómában néha több volt a rabszolga, mint római polgár. Miért lenne ez most másként? Avagy Németország lakósainak hányad része nem német ajkú?

Közben persze változnak az idők. Róma majdnem kizárólag katonai erővel gyakorolta hatalmát. Ma Németország puskalövés nélkül, gazdasági túlerejével fekteti két vállra konkurenseit és a nincsteleneket (ha mondjuk, Görögországra gondolunk). A “bezzeg nyugaton” új mérföldkőhöz érkezett. A gazdasági hatalomnak már nincs kedve a jóléti kapitalista társadalmi modellt finanszírozni. Lejárt a dátuma. Nincs fenyegetettség, nincs szocialista tábor, ahová be kéne valami lélegzetelállítót mutatni. Nem kell a kirakat, a tőke lassan visszarendeződik eredeti medrébe.

A finánctőke és a multinacionális cégek ugyanis két pillérre építenek. Egy, a relatíve jól menő, vásárlóképes réteg és kettő, a nincstelenek és kiszolgáltatottak lehetőleg nyomornegyedekbe tömörített, végtelen hada. Erre lehet építeni és természetesen a profitot minden határon túl növelni. Isten hozott a neoliberalizmus talaján. Szabadságot, korlátlan térnyerést, de csak a tőkének, rabszolgaságot neked, te balga!

A fenti elvek mentén nem nehéz tehát azt is kitalálni, kiknek a terveibe és elképzeléseibe illik bele a migráns-válság. Ez a “New world order”, mint az Reagan és Thatcher óta oly gyakran elhangzik (lásd a BBC sorozatát: The Trap). A “New world order” mely korlátlan uralmat szorgalmaz a gazdasági elit számára, jogot formál a Föld javaira és lakosaira és mely az úgynevezett demokráciát, a politikai hatalom hasznosságát csak saját érdekei egyengetésében, a tömegek sakkban tartásában látja.

Liberális gondolkodású újfent a baloldal is, pedig ők ketten elvileg tűz-víz ellentét. Ez csak úgy lehetséges, hogy a baloldal már régen korrumpálódott. A titkos pártfinanszírozás útvesztőin át, korábban a kizsákmányolás ellen küzdő pártok lettek a neoliberalizmus legodaadóbb támogatói. Olyan ez, mint amikor az orvos, akitől gyógyítást várnál, öl. Vagy a barát-szerzetes, akitől lelked kínjainak enyhülését várnád, megbecstelenít. Mert még tán soha nem volt olyan kor a történelemben, ahol a fehér ennyire fekete és a fekete ennyire fehér lett volna. Ámen!