Érdekes megfigyelni bizonyos minták szabályszerű ismétlődését. Míg a téli Krummbachstein, úgy általában is, a keménydiós kihívások zálogháza, addig a Traisner Hinteralm az ellenpólus. Idilli, már-már giccsesen szép túrák emlékei kötnek ide. Az is tagadhatatlan, hogy a mostani alkalommal valóban nem kívántam a teljesítőképességem határait tesztelgeti, hanem egyszerűen csak a pompásnak ígérkező időt élvezni és annyi napsugarat tankolni, amennyit csak lehet.
 |
 |
|
|
|
Indulás 8:35 órakor a kötélpálya völgyi állomása melletti parkolóból. Egy új, számomra még ismeretlen, de így télen különösen szép utat választunk. A jéggé merevedett nagy vízesés mentén, a sziklákba épített turistaúton szerpentinezünk fel a valamikor népes sokaságnak örvendő sípályák szintjére (9:22). A síelésre alkalmas hótakaró itt is egyre ritkább. Ha van is, csak néhány napig, tudniillik a soron következő meleg frontig él.
A Lilienfelder Hütte (9:52) két világ mezsgyéjén. Alatta az inverzió nyomán kialakult fagyos, ködös hideg, míg napsütés és zsenge fagypont feletti fokok felette. A hóréteg vékony, és ahol a nap sugarai nyalogatják, olvadozik, míg árnyékban jéggé dermedve sóhajtozik utánpótlásért. Az ilyen helyeken jó szolgálatot tesznek gyorsan felhúzható könnyű hágóvasaink.
A Muckenkogelra vezető ösvény a Klöstertreppe is árnyékban. Vigyázat, eljegesedett, csúszós. 10:40-kor érkezünk a csúcson épített csúf torony tövébe. A túloldalon meg a napsütés puhítgatja a jeges havat. Innen még cirka 30-35 perc a nyitva tartó Traisnerhütte.
A bakancsainkra húzott acélkarmainknak köszönhetően az út utolsó szakaszán az érdekesebb, gerincen vezető ösvényt választjuk és 11:10-kor érkezünk a csúcskereszthez. A menedékházban vígan lobog a láng, barátságos meleg fogad, amikor belépünk.
11:45-kor kerekedünk ismét fel, hogy a napsütötte világ gyönyörűségeire történő örömteli rácsodálkozások közepette a Jägersteigen szálljunk alá reggeli kiindulópontunkba (13:45).
Sztefano-Space 