Az ötvözet pedig a Schneealpe és Rax összetevőkől áll össze. Új utakat keresek, illetve tehát olyanokat, amelyeken még nem jártam. Így jön a képbe a Naßkamm, ez a két hegységet összekötő ugyancsak virgonc taréj. Az út egyéb részei ismert ösvények egyvelegéből áll össze. További célom, az átlagosnál több szintemelkedést begyűjteni és imígyen egy majdani igazi nagy túrát “modellezni”. Ez sikerül is.
 |
 |
|
|
|
A Schneealpe tövében lévő Lohmgrabenból indulok pontosan 7:00 órakor. Derekas tempót diktálva első köztes célom a Lurgbauerhütte elérése, mely nagyjából másfél óra alatt sikerül. Innen megállás nélkül folytatom utam a Naßkamm felé, melyet, mint említettem, még nem ismerek, illetve annak csak egy szegletéhez volt eleddig szerencsém.
A Naßkamm meg is lep, mert elvárásaimmal szöges ellentétben hajmeresztően meredek utakon visz le a nyeregbe. 9:35-kor érkezem a taréj 1210 méter szinten lévő legmélyebb pontjába, tudniillik oda, ahol a Hinternaßwaldból érkező turistaút is betorkollik.
A kép közepén a Naßkamm vonala, jobbra fenn a Heukuppe még reggeli párába burkolódzva
10:11-kor vagyok a Zahmes Gamsek és a Wildes Gamsek felé vezető utak elválásában. Az előbbi hivatalosan jelzett, az utóbbi nem jelzett, de jól látható az arra vezető kitaposott ösvény. Ha arra vetődnél, jobb, ha alaposan megfigyeled, merre indulsz tovább.
10:30-ra érkezem a Zahmes Gamseck (A/B Kletterseig) beszállójához. Gyakorlatilag nem szükséges hozzá a ferrata-szett, de ez részemről nem felhívás így cselekedni. Aki bizonytalan, jobb, ha akasztja a karabinereket. Ez mindvégig lehetséges, mert a drótkötél a platóra vezető út nagy részén rendelkezésre áll. Jómagam próbálok inkább kizárólag sziklát fogva mászni. Olykor-olykor azért csak-csak elfogadom a drótkötelet is, különösen a törékeny és laza sziklákkal megszórt részeken.
Visszapillantások a Zahmes Gamsecksteigen, a képen balra az Amaißbichl (a Hangyadomb)
11:17-kor érem el a Rax/Heukuppe füves platóját. Az eget szürke hasú fellegek fedik, a hőmérséklet inkább didergető, így semmi sem gátol a tempózásban. 11:35-kor vagyok a Rax legmagasabb pontján. Aznap nagy itt a jövés-menés. Közben a nap is bágyadtan kisüt, majd egyre határozottabban oszlatgatja a felhőket.
Elemózsiaszünetet tartok és 11:50-kor indulok vissza a völgybe. A Moassa vendégházat célzom meg az Altenebrgsteigen át. Hegyi vándor “karrierem” legelején 2011-ben ez a turistaút volt a legelsők közüli, melyen tiszteletem tettem a Raxon.
A Moassa vendégház
13:40-kor huppanhatok le a Moassa napsütötte teraszán, hogy gyorsan lecsurgassak egy korsó hideg elektrolitot. Finom pisztrángot rendelek hozzá, és most nem csalódom, a kiszolgálás gyors, az étel nem is lehetne jobb. Soha nem ettem még ilyen finom alpesi halat. Remélem, majd még jövök errefelé.
A továbbiakban a Kerngrabenon át érkezem vissza Altenberg szintjére. 14:20-kor állok fel az asztaltól és majdnem pontosan egy óra alatt érek a völgybe. Innen még egy félórás kaptatás a Lohmgraben tövében lévő parkoló. 15:50-kor fejezem be a mai majdnem 9 órás változatos, csodás tájakban és szolid kihívásokban bővelkedő köröm. Jó állóképesség, kiváló kondi azért, ne felejtsem el megjegyezni, alapfeltétel.
Sztefano-Space 