Ilyen sok szépséget, ilyen tömény mennyiségben adagolt természeti csodát, egy helyen, még nem láttunk. Tiroli tartózkodásunk alatt megejtett túráink közül a Lessensteigen vezető út a Clarahütteig volt az, amely leginkább elnyerte tetszésünket. Minden eddigi kirándulásunk közül spontán is a legelső helyre soroljuk. Mindazonáltal nem szabad elfelejteni, hogy a követésre csábító út viszonylag hosszú, több mint 700m szintemelkedést követel és stabil időjárás az abszolút előfeltétel.

A táv (Ströden, Islitzeralm, Lessensteig, Clarahütte és vissza Strödenbe) cirka 16 km, 750 m szintemelkedés bruttó 7:10 óra alatt.

Az Isel egy vad hegyi patak, mely a Venediger-csoport olvadó gleccsereinek a vizét vezeti a Drávába. Umbalfällenek nevezik azt a részt, ahol a tomboló víztömeg sziklalépcsők sorozatán zuhan a Virgental felé. A továbbiakban a patak megszelídülve folytatja útját a Virgentalban, Matrei felé, majd a község határában délnek fordul és a patakról elnevezett Iseltalba szélesedik.

Ströden, a kiindulópont

Az Umbaltal bejárata

A Virgental egy zsákutca. Matrei felől érkezve legkésőbb Strödenben vége az aszfaltútnak és az érkező túrázók az itt található tágas, de fizetős parkolóban állíthatják le gépjárműveiket.

Széles, árnyékos erdészeti úton kezdődik a menetelés az Isel bal partján (9:30). Alig 30-35 perc elteltével elérjük az Islitzeralmot. Az út szalagja itt egy hídon átvált az ellenkező oldalra és tekintélyes kaptatatókon felfelé araszolgatva megkezdjük látványban gazdag menetelésünket az Umball-zuhatagok mentén. A vízesések hűsítő permetjét a patak fölé belógó panorámahidakon lehet közvetlenül is megélni.

Az elsö zuhatag

Islitzeralm

Indulástól számítva cirka egy órán át élvezhetjük a vízesések folyamatos tombolását. Aki belefáradt az emelkedőkbe, az itt egy alternatív ösvényen visszafelé indulhat az Islitzeralmra. Mi viszont folytatjuk utunkat a magas kétezresek határolta Isel völgyében, az Umbaltalban. A patak itt még nyugodtan csobog medrében, de fogadja mellékágai vizét (Zoplabch, Reggenbach), melyek többnyire látványosan zuhannak belé. Egy hídon vált az út vissza az Isel bal partjára.

Großbach vizesés

Umbalfälle

Az út itt az Isel jobb partján, a kép bal oldalán fut felfelé

Itt közvetlenül elérhető a patak medre is, a távolban felső Umballfälle

Később lélegzetelállító látványban van részünk, amikor a patak völgye a gleccserekkel borított Rötspitze (3496m) felé fordul. A kontraszt zöld lejtök és távoli fehér hegyek között nem is lehetne nagyobb. A panoráma a továbbiakban elkísér egészen a Clarahütteig (12:37).

A Lessensteigen a Clarahütte felé, a távolban kezdenek kirajzolódni a gleccserek

Közelítéseben

Átkelés a patakon ezen a hídon

Csodás úton egyre tovább és egyre feljebb

Előbukkan a vidék őre, a Rötspitze 3496m

A Rötspitze közelítve

A Clarahütte egy különleges lavina biztos építmény, afféle földalatti barlang. Érdemes jól megnézni. Felülről valószínűleg megkülönböztethetetlenül belevész a füves mezőbe. Csak az ablakok nyílnak a patak felé. Az építmény háta viszont teljesen beleolvad a hegyoldalba.

 
Elérjük a Clarahüttet 2038 méteren, amihez egy “csúcskereszt” is dukál, íme…

Csalóka kép. A kereszt alatti mezön van a menedékház, amiből innen semmi sem látszik, illetve csak a kép bal oldalán egy kis épület-nyúlvány. A jobbról lezúduló lavinák elleni védelem része.

Itt tehát megejtjük esedékes ebédszünetünket. Nem sietünk. Az idő kellemes, napos, de nem forró. Itt-ott gomolyfelhők árnyéka vetül a tájra. Olyankor még kellemesen didergünk is egy picit. Egy órás pihenő után indulunk vissza ugyanazon az úton, amelyen érkeztünk.

Visszafelé ismét át a patakon

Egy sziklaszirt az Isel medrében

Körülbelül két és fél órás, immár főleg lefelé tartó séta után érkezünk vissza az Islitzeralmra, ahol betérünk még egy-egy kávéra majd további 30 perc múltán vagyunk a délelőtti kiindulópontunkban.

A Wiesbauerspitze 2767m keresztjének a másolata Strödenben. Az eredeti skalpjának a begyüjtését sajnos jövőre kell halasztani