Az utolsó tiroli túránk a Matrei feletti Zunigalmra vezet (1855m). Ez egy szerencsés döntés, mert végre megpillanthattuk a Großglocknert is, ami az elmúlt napokban folytonosan felhők blokádjától maradt rejtve előttünk.
![]() |
![]() |
|
Guggenberg parkolóból 1148 méterről indulunk (9:10) az idén sajnos bezárt Arnitzalm irányában. A nagy hőségtől nagyrészt védett, árnyékos erdőkön át haladunk egészen az Arnitzalm alatti gazdasági épületekig, melyek valószínűleg az alm előfutárai lehetnek (11:10). Maga az Arnitzalm ugyanis még valamivel feljebb trónol, és miután mi egy hajtűkanyarban balra térünk a Lasörling Höhenwegre, nincs különösebb okunk oda felmenni.
Felfelé menetben a hegygerinc a Virgental túlsó oldalán. A legmagasabb skalpja, az Ochsenbug 3007 m, már a zsebemben
Az Arnitzalm faházai a kép közepén
Alternatívaként, jó kondíciónak örvendő túrázóknak, persze szóba jöhetne a Ganitzlen át vezető út is a Zunigalmra. Ez utóbbi ugyanis még legalább plusz 350 méter szintemelkedés leküzdésével járna. A Lasörling Höhenwegen viszont csupán csak 100 méter szintemelkedést kell még teljesítenünk.
A Lasörling Höhenweg egyik kanyarulatában feltünik a Zunigalm
A Ganitzle az almról a kép közepén…
… és a látvány a Ganitzle csúcsáról.
12:20-kor érkezünk tehát az általunk választatott egyszerűbb variánson át aznapi célunkba. Festeni sem lehetne szebb időt. Az alm teraszáról egyenesen a Großglockner integet. Amíg Angika elmajszolja déli császármorzsáját, én teszek még egy kis kitérőt a 2196 méter magas Ganitzlera. Oda-vissza egy óra alatt megjárom, igaz nem sajnálom magam, jó nagy tempót diktálok.
Utam a Zunigsee mellett halad el. Reményeim szerint egy szép tengerszemet fotózhatok majd, de minő csalódás! A két Zunig (Kleiner Zunig, Großer Zunig) közri völgyben elterülő tónak hűlt helye, teljesen ki van száradva. Csak egy hatalmas folt éktelenkedik a helyén. Az idei szárazság áldozata. Nem sikerült megtudnom, hogy előfordult-e már hasonló helyzet a múltban.
Egy kép a Großglocknerral a fejünk felett
A sikeres adalék kiruccanásom után még jómagam is asztalhoz ülök, hogy feltöltsem az imént elhasznált tartalékaimat. Nem sietve, lazán és derűsen indulunk vissza a völgybe. Reméljük, majd újra jövünk, de az még a távoli jövő titka.