Power-uphill és nyaktörő downhill szakaszokkal tarkított változatos hegyi-biciklis túra, ahol a korábban „támadás” címszóval definiált bringás mászástechnika kerül alkalmazásra. Kifejezetten olyanoknak ajánlott, akinek a vére pezseg a tenni vágyástól, tele vannak vitalitással, erővel és eltökéltséggel (az ereszkedéshez).

A fenti nyomvonal szerinti trail (Baden, Helenental, Augustinerhütte, Zobelhof, Hirschenkreuz, Hoher Lindkogel, Sooßer Lindkogel-alatt, Haselweg, Baden) 27.5 km, 850 m szintemelkedés, bruttó 3:12 óra (nettó 2:50)

A Helenentalban kanyargó, kellemes, sima aszfaltúton kezdődő körút még körvonalaiban sem sejteti, hogy mi vár azokra, akik eltökélt szándéka megvívni az Eisenes Torhoz vezető hegyibringás csatát. A Krianerhütte/Augustinerhütte tövében az út balra fel elhagyja a völgyet és megkezdi a kaptatást a csúcs felé.

A Zobelhofig vezető részen az egyes emelkedők között még akadnak pihenésre is alkalmas szakaszok, de az út nyugati részén található jellegzetes hajtűkanyar után a terep bekeményít. Az első uphill power-trailt még kikerülöm és a széles erdészeti úton maradok (így utólag kár volt), de a Hirschenkreuznál kezdődőd második power-uphillbe belemegyek. Nos, aki ezt a szakaszt képes megtorpanás, leszállás nélkül teljesíteni, az minden elismerést megérdemel. Háromszor dob ki a nyeregből, a szó szoros értemében is, egy-egy bevehetetlennek tűnő szikla lépcső. Ezek akár kisebbfajta bástyák állják utam. Amint a bringám áttolom az akadályon, csakazértis újra nyergelek, ami nem is olyan egyszerű a felfelé kunkorodó útszakaszok miatt, de végigcsinálom és nyerek!

Odafenn a vendégház tövében kibukkanva, néhányan rámcsodálkoznak, amint egy indiánüvöltéssel berobbanok a nagy nyugalomban sörözők tőszomszédságába. Beülhetnék én is egy korsóra, de egymagamban eltekintek a csábítástól, na meg aztán az egyensúlyérzékemre még csak most lesz igazán szükségem. Jobb ha nincs leterhelve.

Szó mi szó, már nem emlékeztem részleteiben arra, ami lefelé vár rám. Terepbringa-fully ide, légcsillapítók oda, 29 colos kerék emide, minden porcikámat igénybe veszi a durva, éles sziklákkal, sziklalépcsök sorozatával tarkított ereszkedés, de mitagadás, élvezem. El sem hiszem, hogy én ezen korábban hadtailon, 26 colos kerékkel, lejöttem, bár rémlik valami, hogy itt-ott toltam is lefelé. Annyi biztos, hogy van még mit csiszolgatnom a technikámon és majd legközelebb már jobban fogom tudni, hogy mi vár rám.