Robert Kennedy Jr., állásfoglalása

A Covid-19 járvány alkalmas eszköznek bizonyult a totalitárius erők kezében ahhoz, hogy ostromtűz alá vehessék az egyén szabadságjogait. Egy egészségügyi kartellel állunk szemben, melynek szerves alkotóelemeit a gyógyszergyártó ipar, a kormányok, a pénzrendszer, a távközlési iparág és az interneten meggazdagodott milliárdosok alkotják. Szisztematikus rendszerességgel rombolják a szólásszabadságot, a vallásszabadságot, a magántulajdonhoz való jogot, a természetes bírósági eljáráshoz való jogokat, és tehát végeredményben a demokráciát.

Mint 40 éve gyakorló ügyvédet, riaszt a globális vállalkozások egyre növekvő hatalma, mellyel összeroppantják a jogi rendszerünket, likvidálják alkotmányos szabadságjogainkat és amellyel hadat viselnek a népegészség ellen. Pályafutásom során, ügyvédi minőségemben, mint igazságügyi professzor, közügyi közvetítő és író, szüntelenül azért harcoltam, hogy elszámoltassam az óriásvállalatokat és a kormányhivatalokat. Egy életet átölelő munkám során megértettem, mit jelent a tiszta levegőhöz, a tiszta vízhez és a közvagyonhoz való korlátlan jog, valamint azt, hogy milyen hatalmas jelentősége van az ember számára a saját testi épségéhez való jog.

A Gyermekek Egészségét Oltalmazó (CHD) szervezet alapítója és elöljárójaként a legfiatalabb generáció egészségvédelmével foglalkozom. Azért küzdök, hogy gyermekeinket ne érhessék  ártalmas környezeti hatások és hogy a terjedőben lévő krónikus betegségeik visszaszoruljanak. Ezek, mellesleg, az 1989 után születettek felét érintik és megteszek mindent azért, hogy az ezért felelősöket elszámoltathassuk.

Konszernek irányította államapparátus

Az amerikai egészségügy minisztérium (Department of Health and Human Services – HHS) egyik 2006-ban végzett felmérése szerint a gyermekeink 54 százaléka szenved krónikus betegségekben, az olyanokban mint az ADHS, autizmus, ekcémák, asztma, túlsúly, autoimmun megbetegedések és mások. Az én gyermekkoromban ezek a kórképek ritkák, sőt teljesen ismeretlenek volta.

Kisgyermekként három oltást kaptam. Ma a fiatalok még 18 éves koruk elött 16 különféle oltás egyenként 72 (!) élőírt adagját kapják. Megkérdőjelezhetetlen bizonyítékaink vannak arra vonatkozólag, hogy ezek az oltások közvetlen okozói a fiatalok katasztrofális egészségi állapotának. De mindez mégsem tartja vissza az egészségügyi hivatalokat attól, hogy felelőtlenül újabb és újabb, felületesen ellenőrzött oltással hozakodjanak elő. A mi (amerikai) oltás-irányelveink veszélyes mértékben hagyják figyelmen kívül a gyermekjólét követelményeit.

A Covid-19 járvány lehetővé tette, hogy a konszernek irányította államszervezet által túszul ejtett lakosságból, 45 milliárdnyi adó-dollárt lehessen kisajtolni, amivel a gyógyszeripari óriások oltásfejlesztési aranylázát finanszírozhatják. A most előírott irányelvek szerint a legtöbb iskolás legalább 50 de akár 70 adag oltás ellenében látogathatja csak majd az iskoláit.

Egy felelőtlen politikai kaszt

Az oltás-károsítottak nem tudják sem az egészségügyi szerveket, sem pedig a gyártókat beperelni. Amennyiben mégis felelőségre kívánják vonni az oltásokat kötelezővé tévő kormányt, akkor csupán csak egy manipulált nemzeti kártalanítási hivatalhoz fordulhatnak. A témában sok évre visszatekintő tapasztalataim alapján el vagyok szörnyülködve attól, hogy mennyire korrupt ez a rendszer.

A jelenleg érvényben lévő szövetségi törvények és jogi precedensek adta keretkéből kifolyólag, ma gyakorlatilag lehetetlen bármely vakcinagyártót vagy egészségügyi hivatalt az általuk okozott károk miatt bíróság elé állítani. Pedig az oltások okozta károk nem ritkák. Az állami hivatalok, hazug módon, olyan tanulmányokra hivatkoznak, melyek szerint egymillió oltásra csupán csak egyetlen szövődmény jut. A valóságban, a szövetségi minőségi egészségügyi kutatóintézet (Federal Agency for Health Research Quality) felmérése szerint, ez az arány 39 az egyhez.

A vakcinák biztonsága körüli probléma nem csak a gyerekeket érinti

A gyógyszergyártó óriások által irányított közmédia az tanácsolja nekünk, hogy „hallgassunk a szakemberekre”. A felhívás antidemokratikus és tudományellenes. Valamennyien tudjuk, hogy a „szakembereknek” tudományos kérdésekben lehetnek különbözeteik, mégpedig attól függően, hogy mit kíván tőlük a politika, milyenek a hatalmi viszonyok és milyen pénzügyi előnyök kecsegtetnek. Közismert, hogy magasan képzett szakemberek, a bírósági tárgyalásokon, egyugyanazon tényre hivatkozva, rendszeresen, egymásnak teljesen ellentmondó véleményt fogalmaznak meg,.

A technokrata szakértők pedig, akikben bíznunk kéne, személyes érdekeiktől hajtva, korrupt pénzügyi összefonódásban vannak mind a közegészségügyi hivatalokkal mind pedig a gyógyszeriparral. A kormány és a velük egyhúron pendülő vállaltok által meghirdetett álláspontoknak ellentmondó véleményeket cenzúrázzák, befeketítik és elnyomják.

Olyan politikusok hivatkoznak folyamatosan a „szolidaritásra”, az „együttérzésre” és az „egyenjogúságra”, akik megosztani kívánnak minket. Ezzel egyidőben pedig, azokat, akik megpróbálnak az egészségügyi totalitarizmusnak és a megfigyelő-államnak ellenállni, pénzbüntetésre ítélik és kirekesztik. Aki ellenáll és ellenszegül a kormány terveinek, nemet mond a tömeges, egészségünket károsító kísérleteknek, alapvető emberi jogai elvesztését kockáztatja.

A „szakembereknek“ titulált korrupt banda

A kötelező oltás szószólói azt kívánják tőlünk, hogy a „tudományos konszenzus” nevű új vallásban higgyünk, ami nem más mint egy fabrikált dogma, amely egy korrupt, önmagát „szakembernek” tituláló csapat használ saját érdekei elérésében. A fertőzési láncok nyomon követése, ezen inkvizíció egyik eszköze. Pontosan tudjuk, hová vezet ez az út: az elkerülhetetlen rabszolgaságba, egy mindent és mindenkit megfigyelő államszervezetbe.

Az ellenállás letörése érdekeben alkalmazott orwelli cenzúra, immár elérte azt a szabad sajtót is, amely valamikor még hatásos ellenszere volt a demokráciát megrontó kísérleteknek, a Big-Pharma ármánykodásának. Rossz ómen a demokrácia számára, ha az embereknek nincs többé lehetőségük olyan húsbavágó politikai kérdésekről civilizáltan vitázni, melyek meghatározó kihatással vannak mind a gazdaságaink életképességére, mind a népegészségre mind pedig személyes szabadságjogainkra.

A megszorító intézkedések szószólói a társadalom polarizációját, erőszakos cenzúrával, a kritikusok szisztematikus elnémítása akarják megfékezni, miközben nem veszik észre, hogy ezzel csak fokozzák a megosztottságot. Kifejezetten ironikusnak tartom, hogy pont az önjelölt liberálisok és a baloldali sajtó (tudniillik akik valamikor az alkotmány sajtószabadságot garantáló első kiegészítésének a legvehemensebb védelmezői voltak) lett a cenzúra leghangosabb követelője.

Cenzúra

Különös, hogy az emberi jogok önjelölt védelmezői támogatják leghangosabban az alapjogainkat tipró kormánypolitikát. A történelem e különös pillanatában, édesapám újságíró barátjának, Edward R. Murrownak a figyelmeztető szavait kell felidéznem, aki úgy fogalmazott, hogy „Az ellenálláshoz való jog, minden kétséget kizáróan a demokratikus társadalom fennállásának alapvető eleme. Ez az a jog, mely elsőként tűnik el minden olyan társadalomban, mely a totalitarizmus útjára téved. ”

Mint ahogy azt Murrow előrelátása igazolja, a cenzúra bevezetése az alkotmány tulajdonképpeni szétverését hivatott elpalástolani. Ez egy olyan nagyszabású terv része, mely alapvetően a középosztály felszámolását, a demokrácia technokráciával történő helyettesítését, dollármilliárdok elcsalását, és az államot olyan mérhetetlen adósággal való leterhelését jelenti, mely mindennemű (a demokraták által New Dealnak nevezett) szociális reformot ellehetetlenít.

Mohóság és ignorancia hajtotta apokaliptikus sötét erők döntenek le most minden olyan akadályt, mely a demokráciát leváltó, tekintélyelvű plutokrácia útjában állnak. A demokratikus értékrend, a liberalizmus és humanizmus számára ez egy igazi borzalom.