…igen, a hideg, mely alattomosan, szinte észrevétlenül gyűrűzik be a bőrom alá. Itt a Duna mentén maradunk egész nap valamivel fagypont felett. A közeli hegyekben hó. Összefüggő 20 centis a takaró. A téli cuccaimat már eltettem szebb napokra. Elvileg nem lenne nehéz kiszedni a bakancsot, gamáslit, hótalpat, miegymást, ami elkell, de nincs hangulatom havat túrni. Elég volt egy jó darabig a fehérségből. Akadtak szép és emlékezetes havas kirándulások, de most már tényleg folytathatná a tavasz. Mert már elkezdte, az ebadta! Pedig tegnap már beletörődésből kezdtem kirakodni (ahogy általában, ha megyek, előző este kikészítek mindent), de az időjárás jelentés tüzetesebb tanulmányozása után kibántam magam az egész cécóból. A hegyi biciklizéshez nem kell korán kelni. Jobb választás. Az egész héten felgyülemlett érzelmek kitomboláshoz meg egyenesen remek. Három-négy óra nyeregben, 50-60 km, 400-500 m szinttel attól függően mely variánst választom. Ma a terepet egészen tűrhető állapotban találtam. Sár csak mikroszkopikus adagokban, kikerülhető alakzatokban. Nem mondtam sok újat. Tartózkodom.