Fuchslochsteigek és Herminensteigek közé néha jólesik beiktatni némileg gyengédebb dallamokat is, adott esetben például egy kiruccanást a Kreuzbergre. A túra különlegessége az úgynevezett Stoyerhöhe, ami egy nagy felföldi rét, és ahonnan teljes gyönyörűségében lehet élvezni Alsó-Ausztria magas hegyeinek a panorámáját. Különösen pedig most attraktív a látvány, mert a lenti őszi színeket, némi vakító fehérség is koronázza odafenn. Ráadásnak pedig a Speckbacherhütte, a Kreuzberg legtetején, finom falatokkal csalogatja az arra tévedőket.

A megtett táv (Payerbach [GPS: 47.691967, 15.862533], Stoyerhöhe, Kreuzberg/Speckbacherhütte, Payerbachgraben, Payerbach) 12.4 km, 700 m szintemelkedés bruttó 6:40 óra alatt (nettó 4:20 óra)

Eugenie Schwarzwald fa-szobra mellett Payerbachban

A Kreuzbergre több oldalról is fel lehet jutni, például déli irányból, a Semmeringről, avagy nyugat felől, Prein an der Rax falucskából (ezt még nem próbáltuk). Mi Angikával a standardúton, Payerbachból indulunk negyed tíz körül, lankás emelkedőkön, technikailag soha nem nehéz, könnyű sétára invitáló terepen. Mint bevezetőmben említettem, a túra első attrakciója a Stoyerhöhe, ahol kötelezően meg kell szakítani a sétát, és időt kell szánni a környező hegyek karéja látványának gyönyörködésre (lenti képek).

A Klosterwappen előtt a Mittagstein, még a kereszt is látszik

A nyitott rét után ismét erdőben folytatjuk, itt-ott tisztásokon át, miközben arcunkat a langymeleget árasztó napocska felé fordítjuk. Az út, a Speckbacherhütteig, még így teljesen lazára fogva sem haladja meg a két és fél órát.

A kunyhó jól látogatott, aki így ősszel, hűvösebbre fordult napokon, inkább odabenn szeretne asztalhoz ülni, jobb ha előzőleg foglal. Bő egy órás déli pihenőnk után egy kékkel jelzett, számunkra még teljesen új, keskeny ösvényen ereszkedünk alá, mely valószínűleg nem tartozhat a fő csapásvonalak közé, de ez így van jól.

A távolban a Veitschalpe is fehérbe öltözött

Erdők alján, mezőkön át érkezünk le a Payerbachgrabenba, ahol vagy rá lehet fordulni az aszfaltútra, egyenesen Payerbachba, avagy pedig egy jelzett ösvényen vissza fel a délelőtti turistautunk fonalára. Eközben kis zavarba ejtő intermezzoba botlunk. A térképen is világosan jelzett turistaút folytatását, mely egy tanya-épületegyüttes mellett halad el, a helybéli gazda önkényesen letiltotta. Egy házilag készített és kihelyezett táblán bejelentette be, hogy a turistaút megszűnt, „verlegt” (szerinte), amit mi teljes lelkinyugalommal ignorálunk. A jelzett út természetesen létezik, nyilvánvaló folytatása is egyértelmű, hamarosan beletorkollik a Payerbachból induló, pirossal jelzett ösvénybe. 

Már-már kezd szürkülni az est, mire visszaérkezünk Payerbachba. Remek, testet-lelket lazító, melengető kirándulás, bárkinek, kicsinek, nagynak melegen ajánlható.