Csak egy karnyújtásnyira van a Raxot kötélpályán ostromló tömegek hadától és mégis annyira távoli az a Hirschwang fölötti magányos sziklaszirt, melyre nem vezet hivatalosan kijelölt turistaút. Szépfalusi Csaba Bergerlebnis Schneeberg + Rax című immár klasszikus kalauzából vált közismertté a Mittagstein, és mára nincs valamirevaló túrázó Alsó- Ausztriában, aki még ne gyűjtötte volna be a hegy skalpját.
 |
 |
A táv (Hirschwang, Mittagstein, Knofeleben, Krummbachstein, Lackaboden, Eng, Scheiterplatz, Hitschwang) cirka 18.6 km, 1340m szintemelkedés, bruttó 7:30 óra. Ábra szerinti gpx-nyomvonalam kérésre hozáférhető. |
|
A Mittagsteinre való feljutás két okból is felér egy alapos kis kihívással. Először is szükséges némi nyomolvasói képesség, másodsorban pedig az útvonal sziklamászással tarkított, igaz, csak a legkönnyebb, egyes, nehézségi kategóriában.
Egy ragyogó napfényes őszi napot választok a Mittagstein megostromlására. Természetemből adódóan alaposan izgulok, hogy sikerül-e majd megtalálnom az utat. Készültem. Fórumokból és privát túraleírásokból tudom, hogy az ösvényt korábban valakik útbaigazító sárga és piros jelzésekkel látták el. Ezen felül az út szalagja jól kitaposott, állítólag nehéz elvéteni.
Hirschwangban 8:35-kor fordulok be az elhagyott vasútállomás mögé, ahol egy rámpa visz fel egyenesen az erdőhátra. Itt hamarosan találok egy hegyesszögben jobbra felfelé vezető keskeny nyomot, amit alig egy-két percig követek, mégpedig egy az úton keresztben fekvő fatörzsig. Az akadályt átlépve fordulok egy jól látható csapásra, balra fel. Alig néhány lépés után egy fa kérgén meglelem az első sárga foltjelzést, ami biztosít róla, hogy helyes úton járok. Később még több ilyen sárga jelet találok. Eltévedni egyelőre valóban nem lehet.
Az első bizonytalanság akkor jön, amikor egy villában elágazó kereszteződéshez érek a Mittagstein gerincén. Na, most balra, avagy jobbra? Mintha a balra vezető picivel szélesebb lenne, de lefelé visz. Hiába kémlelek útbaigazító színfoltok után, ilyenek nincsenek. Eszembe jut, hogy a fenn említett kalauz azt írja, az út vagy a gerincen halad, vagy pedig jobbról kerüli azt az erdőben. Tehát jobbra tartok, ami helyes döntésnek bizonyul, mert később egy jelzést is lelek hozzá.
Most jól oda kell figyelni! A Mittagstein alatt körbefutó jelöletlen ösvényen vagyok. Két-hárompercnyi gyaloglás után el kell hagynom ezt a kelti irányban haladó, követésre csábító útszalagot, mert nekem északra kell fordulnom. Megfakult jelek egy balra leváló soványabb csapásra terelnek. Innentől kezdve nehezebb a dolgom, mert a lehullott falevelek jól álcázzák a korábban még remekül kivehető nyomot és mintha a jelzések is ritkulóban lennének. Mindig nagy megkönnyebbülés, amikor egy-egy ilyenre lelek. A száradó falevelek egyenletes leplét mintha itt-ott egy-két napos lábnyomok ütötte sebek borzolnák. Ez azért sokat segít.
Később ismét a gerince érve sziklásodik a terep, és a sárga foltokhoz piros pöttyök is társulnak. Továbbra is eredményesen alkalmazom az egyenesen fel vagy a “jobbra kerüld a hegyet” stratégiát. Ez mindaddig működik, amíg fejem felett fel nem tűnik a Mittagstein sziklatornya. Itt jobbra legfeljebb szakadékba lehet hullani. Akik korábban jeleket pingáltak a fákra meg a sziklára, itt ezt nem tartották szükségesnek, mert a továbbjutás egyedül (implicit) egy balra meredeken felfelé nyíló széles árkon át vezet (bár ez első pillantásra nem nyilvánvaló). Az árok tetején jel (uff!), mely jobbra egy sziklabevágásba terel, egyenesen egy meredek fenyőerdő mélyére. Itt kissé balra tartva, egy alig látható ösvény feltételezhető nyomát követve érem el a nyitott csúcsot.
Az indulástól számítva 2:20 alatt vagyok fenn. A látvány, amit jutalmul kapok lélegzetelállító. Közvetlenül előttem a Rax, tőle jobbra a Großes Höllental és végezetül a Schneeberg a Klosterwappennal. Balra lenn a völgyben pedig Hirschwang. Hosszasan elidőzöm, nézelődve a csúcskereszt tövében, majd alászállok a Mittagstein felépítményéről és egy kellemes erdei úton a Knofeleben felé veszem utam. Bécs város két vadászkunyhója mellett elhaladva mindössze 40 perc múltán már helyet foglalhatok a valamikori Friedrich Haller-Haus (ma Konfelebenhaus) szép napsütött teraszán. A kiszolgálás kissé tovább tart, de ezt egyáltalán nem bánom, mert remek az idő és elsődleges skalpomat sikerrel begyűjtöttem.
Fél egy után indulok tovább a Krummbachsteinere, amit cirka háromnegyed óra alatt érek el. Negyed kettőre vagyok a csúcskeresztnél. Némi gyönyörködés után megkezdem az ereszkedést a Lackabodengraben-Eng kanyon felé. Egy elhagyott havasi legelőt keresztezek, majd egyenesen belemasírozok a rétestészta módjára hosszan nyúló kanyonba. Az egyre jobban mélyülő bevágásban nedves, páradús félhomály fogad. Eltévedni nem lehet, csak a kanyon medrét kell követni.
A Mariensteigből kilépve oda kell figyelni, mert nem megyek Payerbachig, hanem egy jobbra leágazó ösvényt veszek Scheiterplatz felé, majd jelöletlen erdei úton, a Thalof-Strecke hegyi biciklis ösvényen masírozok le a Schwarza völgyébe. Egy remek túra mely magányos útkeresést és jól frekventált népszerű útvonalakat kombinál egy egységes szerkezetté.
Sztefano-Space 