Steinwadklammon át az Almesbrunnbergre


Vannak az évnek olyan napjai, amikor az időjárás konyhája minden szempontból tökéleteset alkot. Például amikor a korareggeli szomorkás, szitáló szürke ködöt áttöri az ébredező langymeleg aranyló napfény. Amikor az erdő színes lombkoronáin úgy hatolnak át a napsugarak, mint egy misztikus katedrális ólomüveg ablakain. Ilyenkor a megfelelő időben, a megfelelő helyen kell csak lenni ahhoz, hogy részesei lehessünk a természet eme nagyszerű színjátékának.

 Steinwandklamm_2D  Steinwandklamm_3D
 SteinwandklammProfile

A táv (Steinwandklamm, Berg, Almesbrunnberg, Jagasitz, Jausestation Reischer) cirka 8.5 km, 540m szintemelkedés, bruttó 4:00 óra. Ábra szerinti gpx-nyomvonalam kérésre hozáférhető.

Korareggel, amikor Angikával a Steinwadklamm felé igyekszünk, annyira szitál a köd, hogy még az ablaktörlőt is be kell kapcsolni. Kétségeink vannak, hogy aznap feloszlik-e majd ez a mindent beborító ködtenger. Így aztán egyszerűen csak sztoikus nyugalommal elfogadjuk az  elemek csendes színjátékát. A Kőfal szurdok (Steinwandklamm) mélyéről különben is csak résnyit látni az égből és a romantikus kanyon mélyén hangosan csobogó patak tökéletesen feledteti a felhők szintje történéseit.

Ahol a kanyon egy jobbraáttal északnyugatra fordul, válaszút előtt állunk. Vadul tovább, avagy szelíden. Egy vaslétrán a szemben lévő falaknak támadhatnának, hogy a Rudolf Decker-Steigen át (A/B Klettersteig) folytassuk utunkat. Mi viszont inkább maradunk a szurdokban és fapallókon, hidakon át követjük felfelé a patak vonalát. Erre még én sem jártam. A tursistaút hirtelen bukkan elő a kanyonból. Két oldalról eltűnnek a függőleges sziklafalak és helyüket lankás erdős dombhátak veszik át. Az imént még hevesen zúgó patak is csermellyé szelídül. Még mielőtt kiérnénk a széles erdei útra, megtörténik a csoda és a nap eloszlatja a ködöt.

Mire a Berg gazdasági udvar melletti pihenőhelyhez érünk, már csak úgy sziporkázik a nap. Van itt egy kis kiemelkedésre helyezett fapad, melyről a Gutensteini-alpok dombjai felett nyílik, szép kilátás nyílik a Schneebergre. Ki is használjuk a lehetőséget és szusszanunk egyet, napot tankolva.

Utunk további része az Almesbrunnberg felé nagy ívben kanyarodó turistaúton vezet. Mérsékelt kaptatókon át, kellemes tempóban közelítjük meg az 1000 méteres tengerszint feletti magasságot (tudniillik 540-röl indulva). Az Almesbrunnberg tövében némi tanakodás után Angika úgy dönt, hogy enged a kihívásnak és nekivág a turistaútból kieső kaptatónak az környék legmagasabb csúcsa felé (1079m). A mintegy 15 perces kaptatás jutalma egy csodás, a Schneebergre nyíló széles panoráma.

Az Almesbrunnberg lapos tetejéről először lankás ereszkedés következik, majd egy keskenyre szabott, sziklatörmelékes csapáson kissé meredekebben. Ez egyben az egész erdei séta kulcspontja. Aki esetleg nem kívánja kitenni magát még ennek a mérsékelt kihívásnak sem, követheti akár a széles erdei út természetszerűleg hosszabbra nyúló szerpentinjeit.

A Jagasitzhoz címzett vendégház csütörtökön és pénteken zárva, ezért a majdnem négyórás séta után visszaérve a kiindulóponthoz a Reischer uzsonnázó házba térünk be, hogy a napsütötte teraszon a környező színpompás erdőkben gyönyörködve költsük el jól megszolgált ebédünket.

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies, Sport, Story | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s