Törlweg és Jakobskogel

Aki az elmúlt vasárnapon kívánt megsemmisítően gyönyörű tájképeket készíteni a Raxon vagy a Schneebergen, annak csalódottan kellett távoznia. Az egy héttel ezelőtti kristálytiszta, száraz légkörnek híre-hamva sem maradt. A mi csapatunknak, ettől függetlenül, avagy ennek ellenére, az időjárásra panasza nem lehetett. A szokásos magányos farkas felállással szakítva, most ugyanis negyedmagammal vágok neki a Rax platójának. Magdi, és két Sanyi, még eddig nem jártak a Bécsi-Alpokban, hasonló kaliberű túrán karmaikat nem próbálgatták.

A táv (Hirschwang, Törlweg, Ottohaus, Jakobskogel, Ottohaus, Gsolnhirnsteig, Hirschwang) cirka 16 km, 1230m szintemelkedés, bruttó 5:30 óra. Ábra szerinti gpx-nyomvonalam kérésre hozáférhető.

Hónapokkal ezelőtt megbeszéltük, hogy az ősszel próbát teszünk. Vasárnapra aztán végre összeállt a kép, egymásba fonódtak szépen a szálak. A reggeli napsütés még a legszebb arcát mutatja, amikor nekivágunk, hogy a Törlwegen közelítsük meg az Ottohaust. Kissé izgulok, hogy vajon társaimnak miként fog ízleni a kaptatók egymásba fonódó láncolata, az 1150 méteres szintemelkedés. Puszta óvatosságból, bő négy órára tervezem a feljutást.

Tavaly novemberben cserkésztem be a Törlweget, amely bár nem tartozik a legkönnyebb turistautak kategóriájába, de némi elszántsággal és sportos alkattal nem okozhat túl nagy problémát. Knappennhofig mérsékelten emelkedik a terep, majd egy hosszabb, szinte már-már lankás, szélesre döngölt erdei úton haladunk. Később egy jobbraáttal térünk rá a rázósabb erdei emelkedőre. A nap még melengetően süt, ezért ingujjra vetkőzünk.

Az évek óta kiszáradat Lamplbründl forrásnál 1200m tengerszint feletti magasságba érve és cirka 700m szintemelkedés teljesítésével már túl vagyunk az út felénél. A kaptatók fűszeresebb és sziklásabb része azonban még csak most jön. Társaimat keményfából faragták, tajtékozva bár, de derekasan és jajszó nélkül küzdenek a rendületlenül felfelé kanyargó ösvénnyel. Az órámra pillantva nem hiszek a szememnek, hogy milyen jó tempóban haladunk.

Később ártalmatlan, de a napot effektíve eltakaró felhők rügyeznek ki az égen. Egyre feljebb érkezve a hőmérséklet is érezhetően csökken. A felhevült testet érő enyhe, hűvös fuvallat helyenként szinte dermesztő. A sziklakapukhoz érve, amelyekről egyébként a Törlweg is a nevét kapta, aztán újra magunkra öltünk néhány ruhadarabot.

Jakobskogel 1736m, jobbról balra V. Sanyi, Magdi, B. Sanyi és én

Gyakorlatilag nyert ügyünk van, amikor még 11:00 óra előtt néhány perccel áthaladunk a mezsgyéket elválasztó sziklakapun. Az Ottohaus immár csak karnyújtásnyira trónol felettünk. Mivel a betervezettnél legalább egy órával korábban érjük el célunkat, javasolni merészelem még a vendégház feletti Jakobskogel ostromát is. Mintegy 15 perc elteltével elkészülhet a csúcsfotó is. A panoráma aznap sajnos hagy némi kívánnivalót. A környező hegyeket csak sejteni lehet a többé-kevésbé sűrű párafelhők mögött. A napsütötte völgy is csak valahol odalenn a messzeségben dereng alattunk.

Még a déli harangszó előtt asztalhoz ülhetünk az Ottohausban. Sokan vannak, de a látogatók déli inváziója még nem kulminál, és így könnyen találunk szabad asztalt is odabenn. Délutáni látnivalónak ajánlom még a Großes Höllental kilátót, de ezúttal le vagyok szavazva. A társaság elfáradt, amit belátok, hisz ez volt első 1000 méter szintemelkedést meghaladó túrájuk.

Az Ottohausból elkísérem társaimat a kötélpálya hegyi állomásához, hogy a nagykabinos lifttel ereszkedjenek alá völgybe. Ezután elbúcsúzunk egymástól, mert én a klasszikusnak számító Gsolnhirnsteigen akarok lesétálni. Két órás menetelés következik az ősz színeit viselő és az enyésző falevelek jellegzetes illatával átitatott erdőben. 14:30-re érek vissza a parkolóba. Remek túra volt! Magdi és Sanyik, köszönöm nektek a társaságot, szívesen máskor is.