Nem lenne sem objektív, sem pedig igazságos elsiklani előző posztom kapcsán, azon tény felett, hogy én ugyanúgy naivan hittem az úgynevezett emberi tevékenység okozta globális felmelegedés (éghajlatváltozás) hipotézisben, mint sokan mások. Ez a blog a tanúja, hogy sokáig gyanútlanul istenítettem Al Gore téziseit és sziklaszilárdan meg voltam győződve ama bizonyos Keeling Curve abszolút és megdönthetetlen igazságáról.

Egyszerűen hiszékeny vagyok. Ugyanúgy belesétáltam egy ideológiai csapdába, mint mindazok, akik őszinte riadalommal tekintenek a nyugati modernitás, a profit mindenekfeletti elve okozta környezetpusztító életmódra és féltik természeti értékeinket. A szovjet disszidens Yuri Bezmenov által kiemelt „Useful Idiots” kategóriába voltam (vagyok?) sorolható. A fogalom a mindenkori uralkodó rezsim számára hasznos idiótát jelöli.

Legkésőbb azonban úgy 2017 tájékán nekem is leesett a tantusz és világossá vált, hogy valami nagyon nem stimmel ezzel az egész klímaváltozás körüli hisztériával. Azóta a gyanúm bizonyossággá vált, főleg két alapvetőn ok miatt. Elsőként megjegyzendő, hogy a Club of Rome disztópiás jövőképe egy teljesen hiányos matematikai modellen (World3) alapult, melyről kiderült, hogy a jóslatai egyáltalán nem stimmelnek, nem következnek be. A másik dolog, ami nagyon meglepett, hogy az általánosan megkérdőjelezhetetlennek számító “fosszilis energia” elmélet, nem egyéb, egy be nem bizonyított hipotézisnél. A német Hans-Joachim Zillmer, könyvében ismerteti részletesen, hogy miért nem állja meg a helyét a hivatalos tudomány eme szent tehene.

A könyv rengeteg forrásmunkára és kutatási eredményre hivatkozik, és egy valóban nehéz, igényes, részetekbe menő tanulmány. Zillmer szerint, földtörténeti évmilliók tükrében sem létezhetett, összességében a Föld felszínén olyan nagy tömegü vegetáció, mely a jelenleg ismert és feltárt kőszén, olaj és gáz kizárólagos (fosszilis) forrása lehetne. Gyakorlatilag nem ismertek olyan geológiai-fizikai folyamatok sem, melyek felelősek lennének a növényi cellulóz tömeges kőolajjá vagy kőszénné való transzformációjáért. Legfeljebb a barnaszén és a lignit esetében beszélhetünk ilyesmiről. Egyébként már Vine Deloria Jr., a kimagasló amerikai, indián származású teológus, író, filozófus is kételkedett a fosszilitás elméletének érvényességében.

Az energia-tévedés, miért kifogyhatatlanok a gáz és kőolajtartalékok, Dr. Gerhard Gerlich fizikus professzor által írott utószóval (méltatással)

Tehát akkor honnan van a szén meg az olaj? Nos, pont ezt fejtegeti mindenre kiterjedő részletességgel az író. Tudniillik valamennyi energihordozó alapja a metán (földgáz), mely az univerzumban egy elterjedt gáznak számít. Nemcsak a Föld van bővében a metánnak, hanem szinte valamennyi bolygó és a nagy (metán-)gázóriások holdjai is. Az alulról feltörő metán, ott ahol nem képes a felszínre törni, metán-hidrát formájában halmozódik az óceánok mélyén. Kőzetrétegek közé szorulva viszont átalakul kőolajjá a felsőbb rétegekben sűrűsödve, köszénné. A felsorolt bizonyítékok része, hogy a kőszén mindig radioaktív tulajdonságokkal is rendelkezik, melyek ellentmondanak a fosszilitás elméletének. Másként fogalmazva, amennyiben igaz lenne, hogy elkorhadt és nagy nyomáson/hőmérsékleten átalakult növényi élet a fosszilis energiahordozók forrása, akkor ezek nem lehetnének radioaktívak, hiszen az elhullott biológiai szervezetek sem azok.

Zillmer és az általa felsorolt tudományos feltáró kutatások szerint az alulról feltörő metánból folyamatosan újra képződik mind a kőolaj mind pedig a kőszén, de maga a földgáz sem egyéb, mint a mélyebb rétegek repedésein át, utat találó metán. Megnevez több olyan, kiapadt olajmezőt, mely néhány évtized elteltével ismét feltöltődött és gazdagabb hozammal működhetett tovább, mint annak előtte. Zillmer tézise, hogy mai szempontból szinte kifogyhatatlanok a tartalékaink. Alapvetően téves a tézis, miszerint az elkövetkezendő évtizedekben vagy évszázadokban hiányt szenvednénk ezekből az alapvető energiahordozókból.

Ezek a gondolatok természetesen felvetik a kérdést, hogy ha ez valóban így van, akkor most gondtalanul pazarolhatunk nyakra főre, hisz a kamrában van elég bővében? A válasz pedig a környezetünket féltő, a profit egyedüli szentségét tagadó felfogásban leledzik. Továbbra sem helytelen tehát az ökológiai egyensúlyra való törekvés, a környezetet kímélő és a takarékosságra építő technológiák kifejlesztése, azaz egy alapvetően egészséges viszony ember és környezete között (ami sajnos teljesen idegen és összeegyeztethetetlen a mai rablókapitalista felfogással). A tanulság pedig, hogy felettébb óvatosan kell bánni a jól hangzó, de hamis dogmákká degradálódott hitekkel és tévhitekkel.

Utóirat, Thomas Gold még 2013-ban megjelent könyvében (A fosszilis energiahordozók mítosza) hasonló téziseket vall mint Zillmer, mégha azok nem is egyeznek minden tekintetben. Abban viszont igen, hogy sem a kőszén, sem a kőolaj nem lehet fosszilis eredetű.