Elkényeztet minket ez a januári stabil túraidők sorozata. Vasárnap ismét császári, azaz Kaiserwetter, ahogyan a német ilyen esetekben mondja. Kék ég, konstans napsütés, szellő, ha egyáltalán lebben. Mindazonáltal viszonylag magasra kell annak mennie, aki így január végén, Alsó-Ausztriában még havat is akar látni. Merthogy odalenn a völgyekben, a sík terepen semmi sem maradt. Nos, merre, hová? Sajnálatomra most nem csatlakozik hozzám senki, így ragaszkodnék valami kellemesebb, rövidebb változat mentén véghezvihető akcióhoz.

Ez a tiszteletet parancsoló mellbevágó fehérség fogadja azokat, akik Kernhof felé autóznak, lent közelítésben

Mint kiderül, az a vakító fehérség ott fenn, egy hatalmas kiterkedésü jégsapka

Itt lenne mondjuk a Göller, a maga 1766 méterével megfelel a kitűzött célnak. Amennyiben lenne támogatásom, akár Kernhofból, a Kleiner Gölleren át is bevállalnám a célt, de így szálegyedül maradok a Gscheidből induló diretisszima vonalán. Nem is kívánom részletezni az utat, hiszen már oly gyakran ecseteltem. Aki kíváncsi a paramétereire itt, meg itt utánanézhet.

Az erdő alján szinte semmi sem utal télre

… csak ha oldalra pillantok, mutatkoznak havas felületek

Na, a hegy lassan-lassan de kimutatja fogafehérét (ez már kemény jégfelület)

A szokásos pillantások a Gippel felé, mögötte kibukkan a Schneeberg (lásd lent is)

Az út, vadijó idő ide, vagy oda, de tartalmaz meglepetéseket. Az egyik a hatalmas, eljegesedett hó dűnék sorozata a gerincen (lenti képek). Szóval itt-ott mászni kell. Nem igazán veszélyes, de szpájk vagy valamiféle könnyű hágóvas nélkül nem ajánlatos. Hótalpakat bár vittem, de a hó már régen nem az, ami, hanem a többször átélt olvadás és fagyás során átalakult, valamiféle jeges konglomerátumra, amire a német a „Harsch” kifejezést használja. Nem tudom, van-e magyar megfelelője. A lényeg, hogy ez a hó olyan kemény, hogy akár rendes hágóvas is jól illene hozzá. Na, de még mennyire! Ez leginkább a csúcs alatti 50-60 m szintemelkedés legyűrése során mutatkozik meg. A csúcs ugyanis egy tökéletes jégsapkába van burkolva. A jég már olyan kemény, hogy néha attól félek, a szpájkom sem fogja rendesen. Ha visszanézek, nyomot sem hagy a jég felületén. A nemjóját!

Méteres, jégbefagyott hódünék fogadnak a kitett gerincen

Felfelé még csak-csak elbánok a meredek lejtővel, de lefelé az már egy lélekvesztés! A jégkéregből afféle szélvihar cifrázta, felfelé meredő kis dudorok és apró jégcsapok állnak ki, melyek aztán lépésenként letöredeznek, majd aláhullanak. Az egésznek olyan a hangja, mint amikor valaki a jégszekrényből kiveszi a jégkockákat és a tartóból kiborítja szerteszét a padlóra. Na, de imáim meghallgattattak és rendre elérem a havas, akarom mondani jeges lejtő azon alsóbb szakaszát, ahol már puhább a jég felülete.

Pillantás a Terzer Göller felé, mögötte a Hochschwab és a Gesäuseberge hegei

Odafenn annak ellenére sem időzőm sokat, hogy pazar a kilátás, gyönyörű a panoráma és gyakorlatilag csak itt-ott libbenő fuvallat fogad, de annyira izgat a lefelé való út jeges képzete, hogy nem vagyok képes teljesen ellazulni, ha rágondolok. Átalában ha valami nehezebb feladat előtt állok, akkor szeretném mihamarabb letudni, és hát most is inkább előbb mint utóbb, megyek neki, ennek a nyaktörő ereszkedésnek. Végülis megadja a kiruccanás sava-borsát.

A Gsengerre (1442m – fenti képeken) aztán már gondok nélkül érkezem. Ez a magányos szirt, ahol általában is rendszeresen megejtjük a tízórainkat, most, egyben alkotja ama víz-, akarom mondani hóválasztó vonalat is. Tudniillik innentől kezdve felfelé hézagmentes a havas takaró, míg lejjebb, már csak foltokban fedi az erdő alját.

Visszapillantás a Gsengerröl a Göllerre

Nos, mikor már javában falatozgatok és élvezem a csendet, a langymeleg napsütést meg a szép kilátást, három grácia érkezik, feltehetőleg ama hírhedett utolsó generáció képviselői, feles futócsukákban. Na, gondoltam, inkább szólok nekik, ha zokon is veszik, nehogy igazi nyaktörés legyen belőle odafenn. De belátták. Igen, annyi sütnivalójuk azért maradt, hogy ilyen szerelésben nincs esélyük továbbmenni. Ezért így lélekben dicséret jár nekik.

A Gemeindealpe

Nos, ha már nem látogattunk el ide a rendes évzáró keretében, legalább most, sikerült tisztelettel adóznom az egyik jelentősebb Alsó-Ausztriai magaslat szentélyében (Anatoli Boukrejev szellemében gondolva).