Az Unterberg, azaz a „házihegyem” már nem kívánna meg külön beszámolót. Hacsak! Idén is már számtalanszor felkaptattam tréning gyanánt az 1342 méter magas ormára. De általában déli irányból, a Lamwegtalból, ritkábban egy hosszabb kör mentén a Ramsentalból és egészen ritkán észak felől, mint most, az Adamstalból. Ez utóbbi abban különbözik a többitől, hogy minden tekintetben igényesebb. Tehát hosszabb, több a szintemelkedés és a kilépés előtt a platóra (Blochboden) ugyancsak meredek sziklás lépcsők sorozatán át visz, ami miatt, némi töprengés után, piros kategóriával jelzem.

A fenti nyomvonal szerint megtett körút az Adamstalból [GPS:47.970117, 15.81745] az Unterbergre 14.5 km, 850 m szintemelkedés bruttó 5:00 óra alatt (nettó 3:50 óra)

Hamarosan elérem a jelzett turistautat, ami keresztezi az aszfaltutat

A legutóbb, eme megnövekedett igényeket tetézte, hogy mint akkor azt elmondtam, valakik megvették az Annentalt, az azon átvezető eredeti turistaúttal egyetemben. Na szervusz! A hivatalosan kijelölt kerülő az Adamstal északi oldalán elterülő golfpályákon át vezet, ami még egy kicsivel tetézi mind az útvonal hosszát mind pedig a szükséges szintemelkedést. Nézegetem, tanulmányozom a térképeket, hogy található-e estleg valami trükkös alternatívája a régi direkt útvonalnak. És képzeld, van ilyen. Alábbi térképrészlet mutatja a főutat sárgával. Kékkel bejelöltem a szerpentin lehetséges áthidalását egy erdészeti úttal. Vastag piros vonal jelzi a vaskaput, ami lezárja az Annetalt a köz elöl. És ez a tervezet, így valóban működik is. Fenti kép ott készült, ahol a kék nyíl eléri az aszfaltot.

Megjegyzendő, hogy a bevezető másfél kilométeres aszfaltút nem tartozik a legkedvesebb szakaszaim közé, bár így nagy melegben, nem mellékes, hogy végig árnyékot adnak az út mindkét felén elterülő erdőségek. Legközelebb viszont, majd újra próbálkoznék a leghosszabb variánssal, mint annak idején 2017-ben.

Közelítésben már látható a csúcskereszt

Nos tehát, a rövidítés minden gond nélkül megmegy és kiérek egy nevenincs nyeregbe, ahol két kisebb parkoló is áll a túrázók rendelkezésére. Tudniillik, akiknek lentről túl hosszú és túl magas lenne. Megspórolhatnak 100 m szintet és 3 kilométert (egy irányban). A turistaút ezután egy széles erdészeti úton folytatja, majd egy balra letérő ösvény végre bevisz az erdőbe és teketória nélkül kezd kunkorodni, neki az Unterberg északi lejtőinek.

Szűk két óra alatt érkezem a Blochbodenra, ami egy tágas nagy legelő, szép kilátással a környező hegyvilágra (fenti képek). Ezután balra fordulok és egyenesen az Unterberg füves gerincén kaptatok fel a csúcsra. Indulástól számítva 2:30 óra után huppanhatok le kedvenc padomra a csúcskereszt tövében. Balzsam a léleknek, testnek. A hegy teljesen kihalt, ami feltehetően annak tudható be, hogy bár még iskolai szünidő van, de kedd lévén, a kunyhó (Unerberg Schutzhaus) nincs nyitva. Szerdától vasárnapig üzemel.

Odaát a Jochartot keresem és találom, mivelhogy nemrég tettem rajta tiszteletem. Lejjebb közelítésben.

Odafenn tudatosan és minden érzékemmel nyitottan kezdek falatozgatni. Ezt az érzést imádom! Napsütés, itt-ott kellemesen lendülő enyhe fuvallat. Csend. Csak a termeszét hangjai susognak. Gyönyörű hegyvidéki panoráma. Sorba veszem a jól ismert csúcsokat. Megfigyelek két pajkos sólymot, amint egymással vetekednek. Milyen szépek, milyen fenséges könnyedséggel suhannak a levegőben! Elmélázok még egy sort a világ eme gyönyörűségeiről, majd kelletlenül megkezdem az alászállást.

Sempervivum globiferum avagy gömbös kövirózsa

A szemközti hegyen a Kieneck virít. Jól látható a rá felvezető út

Továbbra is a gerincen maradok a már kívülről ismert csapáson. Egy táblával is jól jelzett helyen (fenti képen), mai utam balra letér a fő turistaútról. Ezen ereszkedem tovább a Wallerbachtalban. Érkezem a német katona szép kis kereszttel jelzett sírjához. A történetét taglaló beszámolót a múltkor lefényképeztem, ott lehet olvasni (teljes felbontásban). Közben az eredeti vas sisakot közönséges mai katonai pléhsisakra cserélték. Talán kárt tett benne már a rozsda, vagy ellopták, ki tudja.

A golfklub déli pályáin át érkezem viasza a reggeli kiindulópontomba. Megfigyelem a golfozásnak hódoló sportolókat, amint fontoskodva tologatják ide-oda az ütőket és egyebeket tartalmazó kocsikáikat. Érdekes! De nem érzek semmiféle vonzalmat iránta. Újfent egy remek körút, amit minden bizonnyal majd ismétlések sorozata követ.