Mit olvastál?


A Hunyadi sorozat 13. kötete után (ami kevésbé Hunyadi János tetteiről mint inkább Konstantinápoly ostromáról és elestéről szól), Móricz Zsigmond, Erdély trilógiáját vettem kézbe. Az első oldalak olvasata után érzett kezdeti megrökönyödésemen túltéve magam, folytattam, és nem bántam meg. Gyorsan megszoktam és megszerettem az író stílusát, régies nyelvezetét. Később már szinte faltam ezt a különleges csemegét.

MoriczZsigmondErdely

Arról van szó, hogy a könyv teljes közömbösséggel viseltetik valamennyi mai nyelvtani szabállyal szemben, céltudatosan használt fonetikus írásmódjával, mondatszerkezeteivel meggyőző hitelességgel adja vissza a történelmi kor légkörét. Mindez nagy hasznára van. Miután letettem az utolsó kötetet is, majd beleolvasva egy nyelvtanilag is korrekt, szép mai magyarsággal írott szövegbe, az úgy tűnt, mintha mesterkélt és főleg egysíkú lenne. Nem Küsanna! Nem ám! Na, de majd újra megszokom.

Egyébként sajnálatos és kérdéses, hogy Móricz miért nem folytatta a történetet, hisz éppen Bethlen Gábor magyar királlyá választása lett volna soron, ami nyilván a fejedelem ténykedésének egyfajta kicsúcsosodása. Másfelől persze értem én, hisz a trilógia címe Erdély, és ez a fordulat Bethlen életében már túlmutat Erdélyen, átlépi a Tündérkert határait. Egy jelentéktelen lokális hatalom megtestesítőjéből nemzetközi súlyú uralkodóvá válik. Mégis sajnálatos, hogy a történet ily mód, hirtelen, váratlanul ér véget.

A könyv ízes nyelvezete kapcsán jut még eszembe, hogy Illyés Gyula sem volt híve a helyesírási szabályok merev betartásának. Az írói szabadság és az egyéni kifejezőeszközök mellett tette le voksát, ami viszont (fontos kihangsúlyozni), nem mentesít és nem azonos a tudatlanságból elkövetett, vagy műveletlenségből eredő rondítások tolerálásával.

Kategória: Books
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?