A Time magazin közölt a minap drámai cikket a világ gabonaterméséről. Ebben nemcsak a szüntelenül növekvő árakra és az évek óta folyamatosan csökkenő készletekre mutat rá, hanem a fejlett nyugati társadalmak közömbös magatartására is. Mi tehát a probléma? Röviden összefoglalva arról van szó, hogy bár felfigyeltünk az élelmiszerárak rohamos növekedésére (lásd erre vonatkozó korábbi írásomat), a probléma valós dimenziója és a következmények jobb esetben bagatellizálva vannak, illetve feltétezhetően még el sem jutottak az általános tudatszintig. Miközben a 20-30 százalékos áremelkedéseken sajnálkozunk, észre sem vesszük, hogy a harmadik világban ugyanezek a tendenciák százmilliókat sodortak máris a lét és az éhhalál közelébe. A nyugati világ vastagbőrű közömbössége a világ gondjai iránt jellemző. Számunkra jelenleg még alig vannak tragikus kihatásai a szemünk láttára végbemenő változásoknak. Igaz ugyan, hogy sokan már most is óvatosabban válogatnak a szupermarketek polcain és itt-ott kezdik nagyobb gonddal felmérni, hogy mennyit érdemes betankolni az egyébként még mindig viszonylag olcsó péktermékekből, hogy kevesebb száraz kenyér landoljon hétfőn a szemétben, de ez minden. Az árszorítás még mindig nem érte el azt a szintet, hogy ténylegesen is fájdalmat okozzon. De ez csak idő kérdése.

Miközben mi továbbra is nagy vidáman temetkezünk a médiák és elektronikus csecsebecsék kínálta olcsó (agy-) degeneráló vidámságokba, addig a harmadik világban (pl. Pakisztánban) máris lázadásokhoz, zavargásokhoz és erőszakos összetűzésekhez vezettek az alapvető élelmiszertartalékok fogyását követő árfejlemények. Az igazság tehát az, hogy amíg a mi bukszánknak átlagosan mintegy tíz százalékos többletkiadást jelent a világpiaci szituáció, addig a harmadik világ szerencsétlenjeit máris telibe találta mindaz, amitől minket még ideig-óráig megvéd a civilizáció burka. A búza átlagos ára a háromszorosára emelkedett egyetlen év alatt, azaz 200$ tonnánkénti ár helyett ma kb. 600$ jár. A rizs ára megduplázódott, szójabab szintén háromszorozódott, míg a kukorica ára mintegy másfélszeresére emelkedett. Tanulmányozni lehet ez ügyben az alábbi néhány grafikont:

A gabona bizonyos fajtáinak éves áralakulása US$ per tonna	Az USA gabonataralékainak a folyamatos csökkenése. Míg 1983/84-ben 150%, most 2007/08-ben ez csak 18%!
A gabonatermelés (zöld) és fogyasztás mérlege világviszonylatban	A búza iránti importigény alakulásának a tendenciája

A Time magazin konkrét esetekre lebontva szemlélteti a fenti riasztó számok következményeit. Indiában, ahol a globalizációnak köszönhetően ugyan rövid idő alatt megduplázódtak a fizetések, ám ez mégsem képes kompenzálni az élelmiszerárak trendjét. Az olyan családok, akik még tavaly is önellátóak voltak, mostanra segítséget igényelnek, mert bár elvileg magasabb a jövedelmük, mégsem képesek már megvásárolniugyanannyi élelmet, mint egy évvel ezelött.

Egyre másra szaporodnak az olyan esetek (amiről azért nincs tudósítás a médiákban, mert feltehetően nem is érdekli a civilizált olvasót), amikor üzleteket rohamoz meg az árakon feldühödött tömeg. Nemzetközi biztonsági szakértők szerint óriási rizikót hordoz magában a jelenlegi állapot. Senki sem tudhatja, mikorra mérgesedik el olyannyira a helyzet, hogy a harmadik világ nincstelen milliárdjai meginduljanak Európa és a fejlett nyugati világ felé, követelve maguknak a megélhetésükhöz szükséges létminimumot. Az élelmiszertartalékokért folytatott nemzetközi fegyveres konfliktusok nem végidők eposzait idéző sci-fi lázálom, hanem akár holnap is beköszönthető valóság lehet.

Az US Wheat illetve az International Grain Council honlapjáról letölthető prognózisok komoly aggodalomra adhatnak okot. Az összefoglalás (lásd balra az ábrát) ezt mondja: A globális termés a 2007/08 években a kedvezőtlen időjárás következtében károsodott. A fogyasztás túlhaladta a termelést. Az egyébként is megcsappant tartalékok tovább csökkentek. A világ gabonatartalékai a soha nem látott negatív történelmi rekordot döntött (az összfogyasztás 18%-a zsugorodott). A világ legnagyobb gabonatermelői (Kanada, EU, Argentína, Fekete-tenger régió, Ausztrália) csökkentették exportjukat. Az Egyesült Államok exportja tovább már nem fokozható.

A fenti 18%-ot meg kell tanulni helyesen értelmezni annak tükrében, hogy már két éve nagyobb volt a fogyasztás mint az össztermés. Nos ha a 2008/09-es esztendöben ismét folytatódik a trend akkor ez az elözö évekröl fennmaradó plusz 18% kevésnek bizonyulhat a világ összigényeinek a kielégítésében. Ez csupán csak karnyújtásnyira, egyetlen évnyire van/lehet tölünk! Mit gondolsz mi történik majd az árakkal és annak következményeivel?

Miközben a világ lakosaianak a száma a riasztó trendek ellenére is folyamatosan növekszik (a prognózisok szerint 2010/11-ben leszünk 7 milliárdnyian), nem hiszem, hogy a probléma hatásosan orvosolható lenne. Szóval csak azért írom, hogy majd ne lepődj meg amikor leveszed azt a mizéd a füledröl ami most is ott bömböl,… avagy szerinted mi a megoldás?