Az éhínség biztosan jön és máris kopogtat


 

TimeArticle A Time magazin közölt a minap drámai cikket a világ gabonaterméséről. Ebben nemcsak a szüntelenül növekvő árakra és az évek óta folyamatosan csökkenő készletekre mutat rá, hanem a fejlett nyugati társadalmak közömbös magatartására is. Mi tehát a probléma? Röviden összefoglalva arról van szó, hogy bár felfigyeltünk az élelmiszerárak rohamos növekedésére (lásd erre vonatkozó korábbi írásomat), a probléma valós dimenziója és a következmények jobb esetben bagatellizálva vannak, illetve feltétezhetően még el sem jutottak az általános tudatszintig. Miközben a 20-30 százalékos áremelkedéseken sajnálkozunk, észre sem vesszük, hogy a harmadik világban ugyanezek a tendenciák százmilliókat sodortak máris a lét és az éhhalál közelébe. A nyugati világ vastagbőrű közömbössége a világ gondjai iránt jellemző. Számunkra jelenleg még alig vannak tragikus kihatásai a szemünk láttára végbemenő változásoknak. Igaz ugyan, hogy sokan már most is óvatosabban válogatnak a szupermarketek polcain és itt-ott kezdik nagyobb gonddal felmérni, hogy mennyit érdemes betankolni az egyébként még mindig viszonylag olcsó péktermékekből, hogy kevesebb száraz kenyér landoljon hétfőn a szemétben, de ez minden. Az árszorítás még mindig nem érte el azt a szintet, hogy ténylegesen is fájdalmat okozzon. De ez csak idő kérdése.

Miközben mi továbbra is nagy vidáman temetkezünk a médiák és elektronikus csecsebecsék kínálta olcsó (agy-) degeneráló vidámságokba, addig a harmadik világban (pl. Pakisztánban) máris lázadásokhoz, zavargásokhoz és erőszakos összetűzésekhez vezettek az alapvető élelmiszertartalékok fogyását követő árfejlemények. Az igazság tehát az, hogy amíg a mi bukszánknak átlagosan mintegy tíz százalékos többletkiadást jelent a világpiaci szituáció, addig a harmadik világ szerencsétlenjeit máris telibe találta mindaz, amitől minket még ideig-óráig megvéd a civilizáció burka. A búza átlagos ára a háromszorosára emelkedett egyetlen év alatt, azaz 200$ tonnánkénti ár helyett ma kb. 600$ jár. A rizs ára megduplázódott, szójabab szintén háromszorozódott, míg a kukorica ára mintegy másfélszeresére emelkedett. Tanulmányozni lehet ez ügyben az alábbi néhány grafikont:

 

Prices 
A gabona bizonyos fajtáinak éves áralakulása
US$ per tonna
USWheatStock
Az USA gabonataralékainak a folyamatos csökkenése. Míg 1983/84-ben 150%, most 2007/08-ben ez csak 18%!
WorldProdUse
A gabonatermelés (zöld) és fogyasztás
mérlege világviszonylatban
WorldWheatImport
A búza iránti importigény alakulásának a tendenciája

A Time magazin konkrét esetekre lebontva szemlélteti a fenti riasztó számok következményeit. Indiában, ahol a globalizációnak köszönhetően ugyan rövid idő alatt megduplázódtak a fizetések, ám ez mégsem képes kompenzálni az élelmiszerárak trendjét. Az olyan családok, akik még tavaly is önellátóak voltak, mostanra segítséget igényelnek, mert bár elvileg magasabb a jövedelmük, mégsem képesek már megvásárolniugyanannyi élelmet, mint egy évvel ezelött.

Egyre másra szaporodnak az olyan esetek (amiről azért nincs tudósítás a médiákban, mert feltehetően nem is érdekli a civilizált olvasót), amikor üzleteket rohamoz meg az árakon feldühödött tömeg. Nemzetközi biztonsági szakértők szerint óriási rizikót hordoz magában a jelenlegi állapot. Senki sem tudhatja, mikorra mérgesedik el olyannyira a helyzet, hogy a harmadik világ nincstelen milliárdjai meginduljanak Európa és a fejlett nyugati világ felé, követelve maguknak a megélhetésükhöz szükséges létminimumot. Az élelmiszertartalékokért folytatott nemzetközi fegyveres konfliktusok nem végidők eposzait idéző sci-fi lázálom, hanem akár holnap is beköszönthető valóság lehet.

Summary Az US Wheat illetve az International Grain Council honlapjáról letölthető prognózisok komoly aggodalomra adhatnak okot. Az összefoglalás (lásd balra az ábrát) ezt mondja: A globális termés a 2007/08 években a kedvezőtlen időjárás következtében károsodott. A fogyasztás túlhaladta a termelést. Az egyébként is megcsappant tartalékok tovább csökkentek. A világ gabonatartalékai a soha nem látott negatív történelmi rekordot döntött (az összfogyasztás 18%-a zsugorodott). A világ legnagyobb gabonatermelői (Kanada, EU, Argentína, Fekete-tenger régió, Ausztrália) csökkentették exportjukat. Az Egyesült Államok exportja tovább már nem fokozható.

A fenti 18%-ot meg kell tanulni helyesen értelmezni annak tükrében, hogy már két éve nagyobb volt a fogyasztás mint az össztermés. Nos ha a 2008/09-es esztendöben ismét folytatódik a trend akkor ez az elözö évekröl fennmaradó plusz 18% kevésnek bizonyulhat a világ összigényeinek a kielégítésében. Ez csupán csak karnyújtásnyira, egyetlen évnyire van/lehet tölünk! Mit gondolsz mi történik majd az árakkal és annak következményeivel?

Miközben a világ lakosaianak a száma a riasztó trendek ellenére is folyamatosan növekszik (a prognózisok szerint 2010/11-ben leszünk 7 milliárdnyian), nem hiszem, hogy a probléma hatásosan orvosolható lenne. Szóval csak azért írom, hogy majd ne lepődj meg amikor leveszed azt a mizéd a füledröl ami most is ott bömböl,… avagy szerinted mi a megoldás?

Kategória: News and politics | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s