Az ősz nagyon megvénült így november végére. A színek ragyogó orgiája helyett már csak rozsdabarna ráncai éktelenkednek. Tán a túrázás is ezért sikeredik ilyenkor kissé szürkére, íztelenre. Didergetően fagypont alatti a hőmérséklet, mikor pontban 9:00-kor útra kelünk az Adamstalból. Az óramutató járásával ellenkező irányban, Annental felé indulunk. Egy darabig az aszfalton sétálunk, majd az út éles kanyarulata után végre beérünk az erdőbe. Alig teszünk meg pár lépést a kaptatón, amikor hirtelen legalább tíz fokkal melegebb légrétegbe érünk. A nap sugarai hamiskás tavaszt hirdetnek. A völgyben még szélcsend honol, melyet azonban éppoly hirtelenséggel vált fel az északnyugati szél kellemetlen virgonckodása, mint az imént a fagy birodalmát a langyos hegyi levegő.

	A gerinc a Blochboden (hegyilegelő) felől nézve
A táv (Adamstal, Annental, Blochboden, Unterberg, Wallerbachtal, Adamstal) cirka 14 km, 850m szintemelkedés, bruttó 6:00 óra. Ábra szerinti gpx-nyomvonalam kérésre hozáférhető.

Az út eseménytelenül telik az Unterberghausig. Itt bekukkantunk a fogadó tőszomszédságában lévő kápolnába, majd némi pihenő után felkaptatunk a csúcskeresztig (1342m). Az ösvény meredek, de szerencsére elég rövid. Fenn tombol a szél és így jobbnak látjuk, ha keleti irányban megkezdjük a leereszkedést. A lankás gerincen, elhagyatott síterepen haladunk. Itt optimális esetben, ilyenkor már síelők száguldoznak, most viszont csak néhány túrázó kószál a sápadt napsütésben.

Lejjebb gyorsan enyészik a szél ereje. Az erdőben helyenként teljes szélcsend honol. Az ismeretlen katona sírjánál szusszanunk egyet, olvasom tragikus történetét, majd csendben továbbállunk.

A kék túra időtartama cirka 6 óra. A szintemelkedésg 850 méter. Az út nagyrészt erdőben visz, csak a gerinc egy darabján hiányoznak a fák. Látványban, változatosságban messze elmarad a múlt heti túrától (Hekuppe).

A kápolna az Unterberghaus mellett

Csúcskereszt