Ami elsődleges


Hetek, sőt immár hónapok óta próbálom magamba fojtani azokat az érzéseket, melyek nyomán eredetileg ez a honlap is létrejött, majd afféle metamorfózison ment át és utóbb egy túraalbummá nőtte ki magát. Pedig bárhova tekintek, minduntalan szembesülök a jelenlét torzszülött szörnyeivel, az uralkodó monokultúra abszurd, életellenes megnyilvánulásaival, melyektől indíttatva úgy érzem kevés egyszerűen csak kiabálni, vagy az alvó, fogyasztásra hipnotizált, régen tudatuktól fosztott, lelkükben kihunyt, béna tetszhalottakat újra önálló gondolkodásra bírni. Itt többet kéne tenni, de ha nem tudok, mert nem vagyok birtokában olyan tulajdonságoknak, mint ama képzeletbeli “B”, akkor tán legjobb, ha szégyenemben mégis csak hallgatok.

Nálam különbek és felkészültebbek bicskája is beletörött már a nagy akarásba. Figyelem például a jobb oldalon feltüntetett ajánlott oldalak termését. Elmondanak, elpanaszolnak, szóbahoznak majdnem mindent, ami bennem is gyakran megfogan. Szabad-e mégis gyermeki naivitással, türelmetlenkedve feltenni a kérdést, hogy az igyekezeteknek van-e vajon legalább egy kevéske foganatja? Van-e még valahol egy-egy magában kókadozó, elfelejtett szalmaszál, melybe tán reményteljesen kapaszkodni lehetne?

Nem, szerintem nincs, sem szalmaszál, sem pedig remény! A gőzhengernek nem lehet megálljt parancsolni. Olyan precízen működik, mint ama általa szült szörnyszerkezetek, melyek néhány óra leforgása alatt nyomtalanul elplaníroznak egy korábban élettől duzzadó, csodákkal átszőtt gyönyörű erdőt.

Itt-ott még azért csodálkozom. Például amikor ama tetszhalottak, akiket említettem, kidülledt és hályogos szemekkel kérdezgetik, hogy ez-meg az vajon miért van, miért így-vagy úgy történik? Miért mennek el az orvosak nyugatra? Miért nem lehet megélni a nyugdíjjakból. Miért gyengül a Forint? Miért építenek természetvédelmi területeken gyárakat? Miért növekszik a kriminalitás? Miért érezzük magunkat egyre cudarabbul? Miért kevesebb a mosolygós és boldog ember? Miért ingerlékenyek, betegek az emberek? Miért arat a rák annak ellenére is, hogy milliárdokat öltek már a kutatásába (vagy tán éppen ezért?). Miért gyárthatnak és forgalmazhatnak mérgező anyagokkal átitatott árukat? Miért van modern rabszolgaság, kizsákmányolás, tömeges éhhalál?

Akinek elég sok tél van a háta mögött és a tömegtájékoztatás (akarom mondani a tömegbutítás) rendszeres fogyasztása nyomán még nem vált teljes zombivá, mégis csak tudnia kéne, hogy itt és a világban mindenhol minden egyetlen jól megfontolt és tökélyre vitt optimalizációs függvény mentén zajlik. Szegről, végről tehát legalább az ilyenek tudhatnák, mi az elsődleges.

Valamely kedves blogozó oldalán olvastam, hogy ha az élő természet egy bank lenne, akkor már régen megmentették volna. Nyilvánvaló tehát, hogy a minket éltető természeti világ, a minket életben tartó csodálatos rendszer szükségletei és igényei nem lehetnek elsődlegesek. Nyilván nem elsődleges cél, hogy az ember ebben a világban friss és tiszta levegővel szívhassa tele a tüdejét, mert ha az lenne, akkor nem lenne Budapest és más világváros felett állandó jellegű a szmog (PM10). Mikor a szálló por koncentrációja az egekig szökik, akkor a “szakemberek” azt mondogatják, az időjárás az oka, mert nem cserélődik ki elég gyorsan az elhasznált, megmérgezett alsó légréteg. Mintha az ebadta időjárás lenne a tettes, mert berondítja a levegőnket. A mi nemes kultúránk nyilván csak áldozata a cudar természet rigolyájának! Bár sokakban nyilvánvaló tényként végre bekattan, hogy akárhogyan is fészkelődünk, egy egészséges, szép és élhető környezet megteremtése bizonyosan nem lehet a jelen rendszer elsődleges célja, mert akkor a meglévő technológiai tudományos lehetőségek birtokában, ennek már meg kellett volna valósulnia.

Nyilván nem lehet kultúránk elsődleges célja az öregek és az elesettek gyámolítása, mert akkor már ez is mindannapi valóság lenne. Nem lehet elsődleges cél az emberek boldogulása és boldogsága sem, mert akkor látható és tapasztalható lenne a haladás. Bizonyítom. Észrevetted? Például azt, hogy évezredek óta a paradicsomot keresik, mintha valamely titkos és homályba veszett, avagy elsüllyedt földrészen lett volna, mert úgymond ha megtalálnák, esetleg tán mégis mindenkit boldoggá lehetne tenni. Pedig mint tudjuk, jobb a szerencsétlen paradicsomnak, ha a nyugati demokrácia küldöttei nem lelelik meg soha. A vasárnapi Krone minap egy szomorú cikket hozott le, felsorolva azon igazi, paradicsomokat, ahol mindaddig háborítatlanul élhettek az emberek, amíg a nyugati kultúra olajt, szenet, gyémántot, vagy más egyéb rettenetesen fontos nyersanyagot nem lelt a vidék pompás vegetációja alatt (lásd Avatar).

Pedig az Apollo 8 (Frank Borman, Jim Lovell és William Anders) a Földet a Hold távlatából ábrázoló, világszenzációt keltett fotója sokakat felrázott a bágyadtságból, és leesett a tantusz, hogy az, amit évezredek óta keresünk, itt van, csak ki kell nyújtani érte a kezünket. Mi tudniillik a paradicsomban élünk, csak nem mondta nekünk senki és teljes gőzzel éppen azon munkálkodunk, hogy tönkreverjük. Valljuk be, egészen lenyűgöző sikerrel. A paradicsom, szegény, pedig itt hever, és egyszerűen csak rajtunk múlik, hogy a puszta felismerés eljut-e a tudatunkig és cselekvésre animál. Mint kiderül, sajnos nem nagyon jut el sehová.

Továbbra is keressük a boldogságot, a paradicsomot. Vajon merre lehetett a bibliai édenkert? Közben a multiknak nyilván máris kidolgozottak tervük van arra az esetre, ha netán mégis meglelnék. Arra vonatkozóan tudniillik, hogy milyen hatásosan és milyen gyorsan lehet kinyerni a kincseit és holdbéli tájjá változtatni. Nagy jártassággal, rengeteg tapasztalattal rendelkeznek. Itt van példának jó okáért az arktiszi paradicsomi óceán. Minden biológus tudhatja, az élet csodálatos színteréről van szó. A multik viszont azt tudják, hogy köpnek rá egy nagyot, mert néhány éven, vagy hónapon belül eltűnik az örök jég és nagy sikert kecsegtetően meg lehet majd kezdeni a kőolajfúrásokat. Ha az élet és a természet tisztasága lenne elsődleges, vajon megtennék-e? Ha az óceánok élővilága lenne az elsődleges, akkor nyilván sem a Mexikói öbölben sem pedig a pólus közelében nem kovácsolnának újabb és újabb nagy rizikót is felvállaló terveket.

Ha az üvegházhatás megfékezése lenne elsődleges, akkor már régen beszüntettek volna minden olyan felesleges széndioxid és metánkibocsátást, mely tudvalevően negatívan befolyásolja a klímaháztartást. Ha egy élhető, kellemes, mérsékelt klímájú bolygó életfolyamatainak a fenntartása lenne elsődleges, akkor konkrét és komolyan vett megegyezések születnének a nevetséges színjátékokba torkolló, formalista, semmit meg nem oldó klímakonferenciák helyett.

Ennek a kultúrának nyilván nem lehet elsődleges célja az sem, hogy a felnövekvő generáció szabadon bontakoztassa ki tudását az iskolában, mert akkor minden gyerek szeretne tanulni járni és nem rettegne az iskolától, nem unná halálra magát az órákon.

És nyilván nem lehet elsődleges célja az sem, hogy megőrizzük az egészségünket, mert akkor minden bizonnyal nem lenne a rengeteg stresszt okozó körülmény, egészségtelen termék és kétes adalékanyag a piacon. Az anyatejben sem mutathatnák ki azokat a mérgező vegyületeket, melyek csak az életet, az egészséget terhelik.

Tudni lehet tehát, hogy a felsoroltak nem lehetnek elsődlegesek, de minden bizonnyal még csak nem is másodlagosak. Tán sejteni lehet, hogy valójában mi az elsődleges. Ki sem kellene mondani, de a teljeség kedvéért mégis megteszem. Elsődleges a profit és a mindenkor karöltve velejáró hatalom.

Ha valamely képzeletbeli mérleg egyik serpenyőjébe a profitot helyezzük, akkor bármit (értsd tényleg bármit!) is teszünk a másik serpenyőbe, az a mi kultúránkban könnyebb lesz. Csak még több profit és még több hatalom tudja lehúzni az előzőleg odahelyezett kisebb profitot és hatalmat. Ezért irtották ki az indián őslakósokat az amerikai kontinensen, mert a profit és más népek békés boldogulása között választva, nagyobb súllyal kerül a latba az előző és szinte értéktelen bóvlinak minősült a másik. Ez mind a mai napig így maradt. Valahányszor választani kell, bárhová is tekints, a profit a nyerő. Ebből a szemszögből vizsgáld mindazt, aminek a kimenetelét nem érted, nem tudod, miért történik. Második odafigyelésre kristálytisztán megleled a szabályszerűséget és nem kell majd többet kérdezősködnöd és éretlenkedned, hogy miért van ez meg az emígy meg amúgy.

Kategória: Humanity, soul, mind, The Problem of Civilization | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

10 hozzászólás a(z) Ami elsődleges bejegyzéshez

  1. almaleves szerint:

    Ne csüggedj ember! Eljön még a mi időnk és nem is kell sokat aludni addig.
    Egyébként üdv a fedélzeten ismét, ne haragudj, most őszinte leszek, a kirándulóposztok közül az elsőt olvastam, aztán annyi.
    De most, hogy végre teljes odaadással beleveted magad az apokalipszis habjai közé, megmártózol és kéjesen fickándozol benne. Fogadjunk, elég volt az első mondatot leírni, aztán csak érezted, hogy árad belőled a gőz, enged a túlnyomás és lám-lám, már itt is van. 🙂
    Egyébként meg lenyelted az okosító tabit, nincs mese okos vagy. Ez egy ilyen hülye szitu.
    Továbbá kezdjél el sürgősen te is azon munkálkodni, hogy ez a bolygó mihamarább tönkremenjen, mert akkor szükség lesz egyből az ilyen magunkfajta siránkozó vénasszonyokra.

  2. András szerint:

    Hogy van-e foganatja az igyekezetnek? Ki tudja? Robert Wolff egyik története jut eszembe: a fiatal bennszülött, akivel a világuk pusztulásáról beszélt, a „mit lehet tenni?” kérdésre fájdalmas mosollyal azt válaszolta, hogy „ó, haldoklunk”. Nálunk ezt úgynevezett derűlátással el kell hazudni.

    Szóval az ember mondja a magáét (és/vagy a másét) ebben vacak világban, mert kínjában erre futja. Hogy gyökeret ver-e egyszer, az nem már rajta múlik.

  3. István!
    Az új tudatosság már megjelenőben van a bolygón. Férfiak és nők milliói ébredeznek kultúránk mély álmából. A szám lassan eléri a kritikus tömeget, amely egyesek szerint kb. 10% kell hogy legyen. Ha eléri ezt akkor nagy változások várhatók. Hogy mi megérjük-e, nem tudom.
    De azt tudom, hogy minden írásodnak szerepe van abban, hogy egy-egy embernek megnyíljon a szeme. Lehet, hogy munkád gyümölcsét már nem fogod meglátni, lehet hogy igen…

  4. Sztefanó szerint:

    Igazi megdöbbenéssel és egyben rengeteg köszönettel veszem tudomásul, hogy a “kirándulóposztok” mégsem sterilizálták a terepet és kétségbeesett felhördülésemre azonnal ennyi komment érkezett, tőletek, akik a hegyekkel meg a sziklanyüvéssel nem igazán tudtatok mit kezdeni.

    Titokzatos Almalevesnek igaza van, mikor a túlnyomást említi. Néha órákat töltök el egy-egy poszt megírásával, emezt meg egy ültömben, szinte túlvilági transzban, idő-tér megszűnte alatt pötyögtem le. Nem ígérhetem viszont, hogy nem lesz több kirándulóposzt. Künn lenni, közvetlen kapcsolatban az anyafölddel, ez egy “más” formája a valós természeti világ imádatának.

    Ricsi nyilván a “cultural creatives” néven ismert névtelen csoportra utalhat, akiknek a számát csupán csak USA-ban 50 millióra becsülik, mely jóval több ama 10%. Nekem sajnos nincsenek ilyen pozitív tapasztalataim, illetve amik vannak éppen ellenkező előjelűek. Itt Ausztriában 10 megszólított közül úgy 7 közömbösen hátat fordít, legalább kettő személyesen sértve érzi magát és támad, szeretne eltiporni, és csak egy figyel, vagy ad igazat.

    Leginkább András nézetét osztom. Olvastam az említett Robert Wolff írást. Haldoklunk. Semmi kétség, a paradicsom a szemünk láttára pusztul. Jensen is ezzel próbál felrázni. Ez rettent és bevallom, félek. Nem az a gond, hogy elpusztulna az élet a Földön, hanem inkább az, hogy egy élhető világ, a paradicsom, az édenkert vész el örökké és visszahozhatatlanul. Élni ugyan lehet majd azután is, akár egy olyan világban, mint Paolo Bacigalupi könyvében lefesti (The Windup Girl), csak éppen nem érdemes. Egyáltalán nem!

  5. almaleves szerint:

    Minden csak felfogás kérdése. Magamból, mint übertitokzatos entitásból kiindulva, nem tudok mást mondani, mint a libikóka elfogadását. Az amplitúdó egyre nő, a földi éghajlat szélsőségeit én szinte a bőrömön érzem, egyik percben feldobott euforikus állapotban létezem, a másikban gyomorgörcs fog el.
    Mondhatjátok erre, hogy ez a pszichopatizmus nevezetű építészeti stílus csalhatatlan bizonyítéka, de erre akkor kénytelen lennék azt válaszolni, hogy: menjetek a p….ba!
    A vulgarizálás egyébként ennek az egyik tünete, így moderálja magát a moderátor és vegye el teszthalálból visszatért kezét a véleményemtől.
    Ha már itt tartunk, maga szerint Stefano, most mit tegyünk?
    Sopánkodás vagy izgalomba jövés?
    Cselekvést azt hagyjuk…
    🙂

    • Sztefanó szerint:

      Imádom a szöveged Almaleves, mégha helyenként, bevallom, gyengélkedem teljes világossággal felfogni mondandód kacifántjait! Tehát most mit tegyünk, mit tehetünk? A sopánkodás nyilván nem visz sehova, akkor hát inkább jöjjenek a kirándulóposztok. Másokat meggyőzni, hirdetni az igét? Kiábrándító, zéró bilanciával. Lehet, még mondjuk eső erdő certifikátumokat vásárolni, de ha hinni lehet kósza híreknek, jóhiszemű egyéneknek már annyi hektárnyi certifikátumot adtak el, hogy szummárum a Szaharát is be lehetne már zöldíteni. Lehet még olyanokat támogatni, akik magasabbra tudják tartani a felvilágosodás fáklyáját, de akikröl (esetenként) kiderül, hogy nem sokkal effektívebbek, mint az egyén szóló papolása. Aztán még lehet fejjel menni a falnak, ha hirtelen cselekvéskényszerben szenvedünk, de én már megelégszem azzal is ha hason gondolkodású übertitokzatos entitások társaságát és siránkozásait oszthatom. Aztán még lehet matrózkodni a Sea-Shepherden. További ötletek?

      • almaleves szerint:

        Tiborral már egyeztettem, felcsapok prófétának, talán holnap. Csak el kell végezni egy sulit hozzá. Te is csatlakozhatsz. Részletek a legutóbbi bejegyzésénél.
        A saját szövegem megértése számomra is nehézséget okoz, így ne érezd magad frusztráltnak.
        Egyébként pedig ebből a szelíd, lassan csordogáló merengésből lesz egyszer a leghatalmasabb kényszer, ami a világit változásra fogja kényszeríteni.

  6. arpes szerint:

    Szia Sztefano!

    A zold bloghalon talatam a blogodra. Minden szavaddal egyetertek es egyutterzek. Es igy van, csapjatok fel profetanak es irjatok ki magatokbol mindent es mondjatok el mindent. Quinn is megirta hogy a valtozas a fejekben kezdodik el. Es szerintem ez is egy exponencialis gorbet fog kovetni ami mostanban kezd el meredekedni. Szoval tessek csa meg ilyeneket irogatni es nem csuggedni amikor tizbol het ember hatat fordit. Jovore ez a szam mar csak hat lesz! 😉

    Apropo jovore meg Ausztraliaban leszel? Addigra odaerunk… Osszfuthatnank egyket sor erejere.

    Tovabbi szep turakat!

    • Sztefanó szerint:

      Köszönöm a biztatást apres. Jé, nézem a honlapotokat – Te egy világjáró bringás vagy? Most is úton – Tadzsikisztánban? 40000 km a Föld körül! Nászúton? Sajna Ausztráliában nem találkozunk tutira, esetleg csak Ausztriában – könnyü összekeverni de sebaj 🙂 Kívánok sok jó szerencsét a túrához: család, kerékpár és fenntarthatóság, úgy legyen.

      • arpes szerint:

        Vaaa de suger vagyok, felreolvastam a sotetben a kis Kindle-n… Na sebaj talan Ausztriat is utba ejtjuk igaz kicsit kesobb 🙂 Az ausztralokat meg majd en jol megkerdem hogy mi a velemenyuk a bolygonk biszfereja es az emberiseg jovojerol! 😉

        Koszi hogy linkelsz rank! Azota mar Pakisztanban jarunk a Karakorumban. Ez a vilag egyik legcsodasabb videke de itt Gilgitben is lattunk muanyag szemetet legelo tehenet… Mindemellett az itteni emberek szazszor egyszerubben es fenntarthatobban elnek mint nyugat tarsaik es a tuleleshez is jobbak lesznek az eselyeik ha egyszer tenyleg nagyon eldurvul a helyzet. Itt mar ma ugy elnek az emberek ahogy Jensen josolja az atmenetet: neha van aram… van viz ha epp nem vitte el egy lavina a vizvezeteket a gleccser es a falu kozott… De Boldogok es nagyon kedvesek, es hala a spirituals vezetojuknek jol kepzettek es beszelnek angolul. Es mielott betette ide a nyugati kultura a labat, naluk volt az egyik legnagyobb a “varhato eletkor”. Ok a Hunzak.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s