A Schneeberg lassan jó ismerősömmé válik. Alig maradt jelzett turistaút, melyet még ne jártam volna be. Egy ilyen fehér folt a kietlen Déli Grafensteig (Südlicher Grafensteig), mely az egész Schneeberg-csoport tán legelhagyatottabb része. Az erre vetődöttek száma még szép túraidőben is minimális. Mindössze két párral találkoztam. Ennek két oka van. A Déli Grafenstieg bejárása extra kilométerek és kaptatók árán valósítható csak meg. Aki kényelemből Baumgartner felől indul, az majd a végén szívhatja a fogát, mert vagy megkerüli az egész hegyet, vagy a csúcson (Klosterwappen 2074m) át érkezik vissza a kiindulópontba és vice versa, ami a fordított megközelítést illeti. A másik ok az ösvény kitettsége. Még Klettersteigek „függőleges falain edződött hadfik” is elcsodálkozhatnak a vad mélységeken, melyek peremén a Déli Garfensteig vonala visz.

A táv (Schneebergdörfl, Schneidergraben, Herminensteig, Waxriegel, Klosterwappen, Südlicher-Grafensteig, Baumgartner, Schneebergdöfl) 20km, 1720m szintelemelkedés, cirka 10 óra bruttó. Ábra szerinti gpx-nyomvonalam kérésre hozáférhető.

Miközben tehát azon tanakodom, miként szólítám meg a hegy eme titokzatos részét, óhatatlanul eszembe jut tavalyi szerencsés kimenetelű kudarcom a Herminensteigen. Mindenképpen illene kivasalnom. Innen jön az ötlet, hogy Schneebergdörfl falucskából indulva, a Schneidergrabenen át tegyek újabb próbát a Felső Herminensteiggel, majd a Vaxriegelen át a Fischerhütte érintésével, a Klosterwappenen át szálljak le a Déli Grafensteigre, hogy Baumgartneron át érjek vissza a kiindulópontba.

Tudtam, hogy ez egy “harakiri”-túra, tehát több menekülő utat is tervbe vettem. Az első kiszállás az Északi Grafensteigen át lehetséges anélkül, hogy nekilendülnék a Herminensteignek. A másik kiszállás a Herminensteig végéből a tavalyi útvonalon át lehetséges. A harmadik kiszállást pedig a Klosterwappen csúcsán lehet végrehajtani úgy, hogy nem a Déli Grafensteigre ereszkedem le, hanem vissza a Damböckhaus-Schneebrgbahn irányába.

Az időjárás mindenképpen kedvezőbb a tavalyinál, sőt egyenesen ideális. Igaz, Schnebergdörfl falucskában, az induláskor, még a mérsékelt kezdeti kaptatóra sugárzó reggeli napfény is verejtéket fakasztó, de felfelé haladva folyamatosan érezhető a hőmérséklet áldásos csökkenése.

A Herminsteig elején aztán, a didergető fuvallatok miatt még egy plusz réteget is magamra kapok. Óvatosan veszem az egyre meredekebbé váló ösvényt, figyelem az esetleges görcs elsődleges jeleit, de szerencsére ilyenek nem jelentkeznek. Élvezetes mászás következik. Beazonosítom a helyet, ahol tavaly elvétettem a jeleket. Azt is értem már, hogy miért. A kiabáló kitaposott hamis nyomokat követtem és nem a sziklára festett piros jeleket.

A kulcspont egy igazán fűszeres, vállmagasságban visszahajló sziklafal (lásd a képeken). Fejmagasságban kitapintható néhány jó fogódzó, ezért a megmászásának több módja is van. Az ösvény legélvezetesebb szakaszai még csak ezután jönnek, de a kulcspontnál valamennyi egyszerűbb.

Szinte frissen érkezem a platóra, ezért nem is lehet kétséges, hogy utam a Vaxriegelen át vezet a Fischerhüttebe, ahol elképzeléseim szerint már vár rám a megérdemelt korsó sör és az ebédem. Fél tizenkettőkor és szombati nap lévén már nagy a tülekedés a menedékházban, de egy magányos vándornak mindig akad üres szék valamely asztalnál. Nem sokat időzöm. Eszem-iszom és már indulok is. A kunyhóból kilépve megcsap az északi szél fagyos lehelete és arra kényszerít, hogy beöltözzem. Fagyos kezeimen érzem, milyen hideg van a Schneeberg csúcsán, melyet még egy extra felhőréteg is eltakar, a nap melengető sugarai elől.

A Klosterwappenra érve természetes eltökéltséggel szállok alá a Déli Grafensteig irányában. Elvileg két lehetőségem van. Indulhatnék a Kientaler Hütte irányába és akkor bejárhatnám a Déli Grafensteig egész vonalát. Ez a vérmes variáns azonban már nekem is túl heves, ezért úgy döntök, az előre megtervezett útvonalon, a Stadelwandgraben felé kezdem meg az ereszkedést. Körülbelül egy óra alatt érek le a Grafensteig kígyózó szalagjára. Az útjelző tábla szerint jobbra a Kinetalerhütte másfélórányi járásra van, míg balra, Baumgartner két és fél óra.

Az út először erdőben visz, majd a Königschusswand gerincét átszelve egy balra kanyar után hirtelen kitárulkozik a Bockgrube lélegzetelállítóan vad mélysége. Az ösvény itt ósdi nittekkel biztosított szakaszok mentén ereszkedik az árok mélyére. Sajnos a sziklába vert vasak és láncok olyan cudar állapotban vannak, hogy nem igazán járulnak hozzá a biztonságérzet fokozásához. Inkább túrabotjaimra bízom magam és ahol kell, sziklát fogok. Való igaz, ez a Schneeberg legmagányosabb része.

Az árok legmélyebb pontjáról (cirka 1400m) keménykedő kaptató következik a soron következő gerinc tetejére (1600m), hogy az előzőhöz hasonló, de valamivel szűkebb árokban folytatódjon a menetelés. Megkönnyebbülök, amikor elérem az Emmisteig torkolatát. Innen már csak félórányira van Baumgartner. A fáradtság jelei egyértelműek. Minden lépés egy-egy miniatűr kínná válik. Örömmel huppanok le tehát Baumgartner teraszán egy üres asztalhoz. Szerencsétlenségemre éppen akkor érkezik két vonat fentről, egy meg lentről. Az állomást ellepik Baumgartner híres buktáira vadászó turisták hadai.

A néhány perces jóleső pihizés alatt összeszedett erőtartalékok elegendőnek bizonyulnak ahhoz, hogy jó tempóban folytassam az ereszkedést Scheebergdörflbe. A nap fénypontja a túrabakancsok levétele és a meztelen, meggyötört lábak fürösztése a napfényben.

		Südlicher Grafensteig VIEW SLIDE SHOW DOWNLOAD ALL