Ha az időjárás engedte volna, vasárnap bizonyára ismét valami nagyobb lélegzetvételű akcióra vetemedtünk volna. A viharos északi széllel érkező hidegfront viszont lehűtötte kedélyeinket is. A Raxon ma, délidőben, ragyogó napsütés, mínusz 3 C fok és 100km/h széllökések. A kérdés tehát, hogy lehet-e, érdemes-e ilyen körülményekkel dacolni? Nem, semmiképpen, az időjárással nem tanácsos szembeszegülni! Viszont, lehet olyan, széltől némileg védett útvonalat találni, ahol a vihar elviselhető, élénk széllé csendesül. Úgy gondoltam tehát, hogy jó ötlet egy szurdoktúrára menni, vagy egy zárt völgyet felkeresni, vagy mindkettőt. Lényeg tehát, hogy ne legyen  huzatos.

Nyomvonalam kérésre hozáférhető. A táv (Steinwandklamm, Rudolf Decker-Steig, Kalter Berg, Almesbrunnberg, Jagasitz, Steinwandklamm) cirka 10 km, 700m szintemelkedés, bruttó 4:15 óra.

A Steinwandklamm szurdok pontosan beleillik az elképzeléseinkbe. Kis gond, hogy elég kurtafarknyi, kellene hozzá még valami adalék. Csapjuk tehát hozzá az Almesbrunnberg kerülőt. Azon már jártam egyszer Bélával, de akkor hóval fedett volt a táj. A dolog bökkenője, hogy ez az adalékkerülő kissé túl diétásnak tűnik. Vajon hogyan lehetne élvezetesebbé tenni? Például úgy, hogy felkapaszkodunk magára az Almesbrunnberg tetejére is, amit a kijelölt turistaút elkerül. Jó, de vajon még mit lehetne hozzá kitalálni? Pillantás a térképre elárulja, van itt még egynéhány árva hegy, ahová szintén nem vezet kijelölt turistaút. Tegyünk egy kis kerülőt, mondjuk a Kalter Bergre! Remek! Így már élvezetesebbnek tűnik a tervezet.

Kis meglepetés, hogy a Steinwandklamm bejáratát áthelyezték és kötelezően fizetni kell a szurdokba való belépésért. Korábbi látogatásomkor még egy becsületkassza volt hivatott beszedni a látogatók aprópénzét. Valószínűleg nem válthatta be a hozzá fűzött reményeket.

A szurdokban egyébként minden a régi. A fülsiketítően zuhogó vízesés, a fadeszkákból készített lépcsök, korlátok, na meg a Rudolf Decker-Steig a vaslétrák láncolatával. Kitűnik a sorból az egy, a nagyon hosszú, nagyon magas, mely kletterező karrierem embrionális kezdeteire emlékeztet. A szurdokban valóban szellővé csendesedik a szél, és csak akkor találja teljes erejével újra telibe izzadt hátunkat, amikor kilépünk a Töröklukból (Türkenloch).

Az Almesbrunnberg csúcsa tövéböl, a távolban a Schneeberg

A továbbiakban langymeleg napsütéses és szélcsendes szakaszok váltakoznak élénk, már-már dermesztően hideg széllökésekkel. A Kalter Bergen még a leheletünk is látszódik. Így legalább a hegy, hű maradhatott nevéhez, tudniillik fordításban Hideghegy. Az Almesbrunnberg nevéhez viszont nem társulnak sarkvidéki képzetek, mégis érezhetően hűvösebb van a tetején, mint az alatta szaladó turistaúton. Tán a Schneebergre tárulkozó pazar kilátás lehet az oka, illetve az, ahogy a Schneeberg kinéz. Hidegen, magasztosan, gyorsan szántó felhőkkel parolázva.

Steinwadklamm-Almesbrunnberg VIEW SLIDE SHOW DOWNLOAD ALL