Plattenstein és Großer Neukogel egyszuszra


A Dürre Wand nagy közkedveltségnek örvendő túracél. Egyrészt mert részleteiben nem támaszt túlzott erőnléti igényeket másrészt mert lenyűgöző pillantásokat kínál a Schneebergre, harmadrészt pedig az éhes vándornak is van hová betérnie. Az utóbbi viszont csak péntektől vasárnapig és ünnepnapokon érvényes. Hétfőn és kedden valamennyi vendéglátó egység zárva van. Utóbbinak persze vannak nyilvánvaló előnyei is, főleg ha valaki jobban szereti a tömegektől mentes, természettel egybefonódó intim, csendes együttlétet. Nos, pont ilyen volt a keddi kilenc órás kerülőm. Mindössze egyetlenegy szembejövő idősebb túrázóval találkoztam a 25 megtett kilométeren. Pompázatos!

 DürreWand_2D  DürreWand_3D

 DürreWandProfile

Gpx-nyomvonalam kérésre hozáférhető. A táv (Waidmannsfeld, Plattenstein, Öhlerschutzhaus, Brandstätterhof, Neukogelgraben, Großer Neukogel, Waidmannsfeld) cirka 25 km, 1530m szintemelkedés, bruttó 9:00 óra.

A frontátvonulás után beállt ragyogó túraidőt, mindenképpen ki akartam kihasználni. De vajon merre és hová? 1500m fölött annyi hó hullott, hogy Alsó-Ausztria időközben beszüntetett lavinaszolgálatát ismét működésbe helyezték, hármasra becsülve a veszélyszintet. Odafenn tehát még télies a hangulat és hágóvas nélkül felelőtlenség lenne ilyen magasságokban próbálkozni. Nincs viszont ínyemre feles súlyt magammal cipelni. Viszont miféle kihívások várhatnak egy hardcore túrázóra az alsóbb régiókban?

Fel lehet például fedezni úttalan, jelöletlen ösvényeket. De vajon mi célból? A Dürre Wandon ugyan már jártam, de még nem volt alkalmam teljes hosszában végigsétálni a gerincén. Ez éppenséggel nem egy lehetetlen vállalkozás. A probléma csak a kiindulópontba való visszatéréssel adódhat. A Waidmannsfeld és Mamauwiese közti gerincvándorlás után ellenkező irányban visszatérni, egy aránylag elég hosszadalmas, mintegy 40 kilométeres túra (cirka 13-14 óra bruttó). De vajon létezik-e rövidebb variáns?

DürreWand
Pillantás a visszafelé vezető utamra a szembenlévő gerincen (balra a Großer Neukogel)

Nos, igen, van. A dolog szépséghibája, hogy az általam megálmodott útvonal nem öleli fel a Dürre Wand teljes hosszát. Ezen kívül a visszafelé vezető út egyik szakasza, egy jelöletlen, meredek árok, a Neukogelgraben mélyébe helyezve, eléggé keményre sikeredett. Ez az elengedhetetlen láncszem, két teljesen különálló turistaút összekapcsolásával zárja be a kört. Tudniillik az Öhlerschutzhausból Gutensteinbe valamint a Waidmannsfeldböl a Großer Neukogelra vezetőket. 

Indulás

Waidmannsfeldben a parkolással vigyázni kell, nehogy holt helyét leljük a reggel leállított kocsinknak. A turistaút kezdete ugyanis magánkézen van és egy ott fellelhető tábla szerint tilos a parkolás. A legjobb a falu temetője előtti tágas parkolót használni.

Első szakasz. Kijelölt turistaúton

A Gauermenn menedékházat állandó, helyenként intenzívebb szakaszokkal fűszerezett, de összességében véve mérsékelt kaptatók láncolatán át érem el. Itt egy ideig gyönyörködöm a Plattenstein nyújtotta makulátlan, napsütéses panorámában (Schneeberg, Ötscher & Co.), majd haladéktalan folyadékpótlás után könnyű vándorlás következik az Öhlerschutzhausig, ami kedd lévén zárva. A menedékház előtti virágokkal borított jó illatú réten padok és egy asztal is található, nem gond tehát a betervezett elemózsiázás. Élvezem a teljes nyugalmat. A máskor oly frekventált csomópont ma teljesen elhagyatott.

DürreWand5
A Schneeberg lélegzetelállítán gyönyörü látványa a Dürre Wand tetejéröl

Energiapótlás után utam kritikusabb része következik. Először csak laza ereszkedés van napirenden a Wandbach patak völgyébe. Félig üres kulacsomat kiiszom, és friss patakvízzel utántöltöm. Még jól jöhet az út rám váró legnehezebb részén. Az Öhlersimmerl tanyán némi bonyodalmam támad meglelni a helyes turistaút folytatását, mert a helyi parasztgazdaság tulajdonosa elhordatta a fél hegyoldalt a turistaúttal egyetemben, hogy elférjen újonnan felhúzott a kacsalábon forgó villája.

A Brandstätterhofig aztán könnyű, túlnyomórészt sima terepen haladok. Az említett udvar fogadója kedden szintén zárva, így legalább nem kell mérlegelnem, betérjek-e egy pofa sörre. Kanyarodom jobbra a Neukogelgrabenbe és nekiveselkedem a legnehezebb szakasznak.

Második szakasz. Neukogelgraben

Először egy széles erdei úton haladhatok, ami úgy 600m magasságban elfogy. Balra tartok és némi tüzetesebb tájékozódás után rátalálok a jól kivehető széles árokra, a Neukogelgrabenra. Alja egy szikladarabokkal bőven tarkított kiszáradt időszakos patak medre. Optikailag úgy tűnik, a legideálisabb, ha a meder szikláit használom lépcsőnek, és egyenesen török az a csúcs felé. A meder tele van éles üvegcserepekkel. Mintha valaki befőttes üvegeket vagdosott volna bele fentről. Vagy talán ilyesmire lőttek célba? Furcsa!

A feladat, a valahol fenn futó turistaút elérése nem könnyű, sőt egyenesen egy kimerítő mazochista vállalkozás. Lihegek és dohogok, mint egy túlfűtött kazán. Ennek megfelelően csak lassan haladok. Hiába meresztgetem a szemem, nem lelek könnyítést ígérő útvonalat és amennyire csak tehetem, maradok az árok közepén.

Úgy 900m körül az árok egybeolvad a hegyoldallal és egy aljnövényzettel is benőtt, de éppoly meredek kaptatón találom magam. Kicsit pihenek, majd nekiveselkedem az utolsó 150 méter szintemelkedésnek. Hirtelen, szinte a semmiből bukkan elő a jól kitaposott, Gutensteinböl jövő turistaút. Megkönnyebbülés! Három lépés után a Großer Neukogel kicsiny piros csúcskeresztje is feltűnik. Győztem! Innentől már gyerekjáték, ám még bizony nagyon hosszú a visszafelé vezető út.

Harmadik szakasz. Ismét jelölt turistaúton

A zölddel jól jelölt turistaút egy rémes és csúf, legalább 3 méter magas drótkerítés mellet halad kilométereken át. Három helyen keresztezni kell a kerítést. Kétszer egy-egy forgószárnyas zöld kapun át, egyszer meg a kerítés taraján át egy minden ízében reszkető rosszul dimenzált állványt megmászva.

Az út eme szakasza, feltehetőleg a ronda kerítés miatt is elég prózai. Nem lehet tudni, mikor vagy a kerítésen belül és mikor kívül. Funkciójára nem derül fény. Annyi bizonyos, a vad szabad vonulását kívánja megakadályozni. Vadászokra gyanakszom. Ők rondították tele az árkot az üvegcseréppel is?

Mi tagadás, eléggé elfáradok, mire a Waidmannsfeldbe visszavezető aszfaltútra érek, mely a túra utolsó kilométere. A körút beváltotta hozzá fűzött reményeimet. Igényes túra megtűzdelve mind látványos mind pedig úgymond „gatyarohasztó” kihívó szakaszokkal.

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies, Sport, Story
Címke: , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s