Ha a felelőtlenségről, butaságról, és életveszélyes hanyagságról kellene fogalmazást írnom, akkor minden bizonnyal arról a három cseh hegymászóról írnék, akiket a mostani pénteken 49 hegyi mentő hozott le a Seewand Klettersteigről. Tökök és köcsögök pedig vannak! Ennyi lenne a tanulság. A meteorológia megbízható előrejelzésének köszönhetően nyilvánvaló volt, hogy orkánszél kíséretében egy hidegfront érkezik, ám a hármas mégis beszállt. Tudniillik Ausztria tán legnehezebb D/E ferratájába, mely még kedvező időjárási viszonyok esetén is embert próbáló extrém kihívás. A vadbarmoknak persze ez mind semmi. Ők csak mennek neki, mint vak ló a betonfalnak. Megkockáztatom a kijelentést (saját csehekkel kapcsolatos hasonló tapasztalataim alapján), hogy valszeg azt sem tudták, mi vár rájuk, hová mennek. Nos, mint kiderült, zuhogó eső, melyből 1400m magasságban hó és jég lett. A mentők nem hittek a fülüknek, amikor segélyhívást vették. Valóban nehéz elképzelni, hogy létezik épeszű ember kerek e
világon, aki a Seewanad Klettersteigre merészkedik akkor, amikor tombol a haddelhadd. A legnagyobb és legőszintébb elismerésem a mentők csapatáé, akik életük kockáztatásával éjjel kettőig küzdöttek a három idióta életérért. Remélem, a megmentettek belegebednek majd a szaftos számlába, ami majd a házuk tájára áll.
Ezzel kapcsolatos egy korábbi májusi eset a Königsjodler Klettersteigen történtekről. Három cseh, egy apa két felnőtt fiával a fentiekhez hasonló frontátvonulás idején vág neki ennek az extrém ferratának. A hideg és a térdig érő hó miatt, teljesen kimerülten csak éjjel fél háromra érik el a kiszállótól nyáron alig félórányi járásra lévő Matrashaust, melynek teliszállásán vészelik át az éjszakát. Nem szükségeltetik élénk fantázia elképzelni, miféle remek “élményben” lehetett részük. De a sztori csak itt kezdődik. Reggelre az éjjel lehullott hó minden turistajelzést befed, és ők nem találják a lefelé vezető utat. Ekkor riadóztatják a mentőket, akik forró teával és száraz ruhával látják el a triót és megmutatják a helyes utat.
Ez a közveszélyes hurrá-mentalitás sajnálatos módon általános jelenség a profitorientált kultúrákban. Szinte valamennyi “civilizációs” krízis, legyen az gazdasági, monetáris vagy egyéb más negatív kifejlet mögött ez a pszichopata jellemzőkben oly gazdag viselkedésminta áll. A természettel, az elemekkel dacolva, íme, gyorsan kiderül, ki húzza a rövidebbet. Az élet egyéb más területein viszont néha teljesen észrevétlenül, fokozatosan, araszolgatva, de biztosan vezet minket a totális káoszba. Sajnos akkor majd nem lehet tárcsázni a 140-es hívószámot. Nem lesznek, nincsenek mentők, hogy a segítségünkre siessenek.
Pár éve talán 2010-ben történhetett, hogy részt vettem egy többnapos kirándulással egybekötött IT összpontosításon. Az egyik délelött azzal leptek meg minket, hogy megszervezik nekünk a Salza (Enns mellékfolyója Stájerorszßagban) raftingját. Pár nappal korábban a tv még arról beszélt, hogy a patak szinte folyóvá áradt, ezért kihagytam ezt a kihívást. Két évvel késöbb a cseh környezetvédelmi államtitkár, Jakub Kulísek (ODS) ezen a vidéken lelte halálát. URL: http://www.news.at/a/steiermark-tschechischer-kanufahrer-339961 Cseh forrás szerint a tragédia okait a felelötlenség okozta. URL: http://www.novinky.cz/domaci/278598-smrti-namestka-kuliska-na-rece-predchazel-alkohol-a-hazard-tvrdi-svedek.html A kirándulók elözö este alkoholizáltak, a folyó az intenzív esözés miatt megáradt, a szervezö alábecsülte a legveszélyesebb sziklás szakaszt… Szerintem ez canyoning is ilyen hurrá-mentalitás miatt torkollott szerencsétlenségbe. Alig egy hónapja, április 19.-én megint egy fiatal cseh kiránduló élete húnyt ki raftingozás közben. URL: http://www.heute.at/news/oesterreich/art23655,1006535