A Kaiserbrunnból induló hosszú túra legfőbb különlegessége, hogy mielőtt még célba juttatná az arra fizikailag rátermett túrázót, különleges magaslati betekintést kínál az útvonal soron következő főbb szakaszira. Cirmivel már jártunk az idén a Schneeberg legmagasabb csúcsán, de a Waxriegel körüli plató még számára fehér foltnak számít. Nosza, változtassunk az ábrán és használjuk ki a vasárnapra előre jelzett remek időt egy újabb szerelmetes ölelésre a Schneeberggel.
 |
 |
|
Gpx-nyomvonalam kérésre hozáférhető. A táv (Kaiserbrunn, Knofeleben, Krumbachstein, Emmisteig, Waxriegel, Fischersteig, Wassersteig, Knofeleben, Kaiserbrunn) cirka 22 km, 1830m szintemelkedés, bruttó 10:00 óra. |
|
A túra főbb jellemzői
Szakítunk a hagyományos vonalvezetéssel és tarkítunk a fonalon. Knofeleben (1260m) érintésével először felmászunk a Schneeberg darabontjára a Krumbachsteinre (1605m), hogy innen mustrálgassuk a ránk váró célt. A Krumbachsattelba (1333m) leereszkedve és a Grafensteiget átszelve az Emmisteigen mászunk fel a Waxriegelre (1888m). Innen az Elisabeth templomocskát érintve Baumgartner irányába vesszük utunkat, de még mielőtt elérnénk az állomást, jobbra letérünk és a Fischersteigen ereszkedünk vissza a Grafensteigre (1413m) majd a Wassersteigen térünk vissza a Knofelebenre. Innen ugyanazon az úton érünk le Kaiserbrunnba, mint amelyen reggel érkezünk.
Fel a Knofelebenre
07:20 Friss még a reggel, amikor negyed nyolckor nekiveselkedünk a Höllentalból. A Kaiserbrunn kemping egyébként színültig tele, legfőbbképpen csehekkel, mint ezt az itt parkoló autók rendszámtáblái elárulják. A Knofelebenre vezető turistaút első szakasza szinte idilli menetelés egy szép fenyőerdő mélyén, ahová időnként be-bekacsintgat az égen ragyogó a nap. Teljes a szélcsend amit csak lépéseink zöreje tör meg.
A második szakasz, mely a Knofelebengraben sziklagörgeteges meredek árkát keresztezi, olyan, mintha hirtelen egy más bolygóra kerültünk volna. A turistaút itt drótkötéllel biztosított és egy A kategóriás Klettersteiget formál. Jól jön a fogódzkodás lehetősége, mert a sziklatörmelékkel szórt keskeny ösvény labilis, nagy odafigyelést igényel. Bakancsainkkal akaratlanul is kisebb nagyobb köveket lódítunk az árok mélyére. Kellemetlen a gondolat, hogy ugyanezen az úton kell majd visszajönnünk. Szinte felüdülés ismét szilárdabb talajon állni.
A turistaút harmadik szakasza egy sziklába vájt mérsékelten emelkedő széles szerpentin úton vezet. Állapotából ítélve évek óta nem használta egyetlen jármű sem. Gyakori sziklaomlásról tanúskodó jelek teszik kísértetiessé, ami nem erősíti biztonságérzetünket. Egy sisakot kívánnék a fejünkre. A térkép szerint az út sehová sem vezet. Egy talány, hogy ki és minek építtette, vélhetően hatalmas energiák mozgósítása árán. Még fakitermelésre sem használható, hiszen ezen a szakaszon erdőnek is híján vagyunk. Ennek köszönhetően a fenséges Schneeberg uralta panoráma zavartalan.
Irány a Krumbachstein csúcsa
09:10 A valamikori Friedrich Haller-Haus helyén felépült ultramodern menedékházat jó időben, ragyogó napsütésben érjük el. Rövid pihenő után nekivágunk a Krumbachstein felfelé egyre meredekebb és egyre sziklásabb gerincének. Közben szürke, de ártalmatlannak tűnő, magasan úszó felhők veszik át az uralmat az égen. Mire a csúcsra érünk (10:10), a felhőkupola összefüggő, de szerencsére a látási viszonyokat nem zavarja.
Fel a Waxriegelre
10:20 A Krumbachstein és a Schneeberg közti nyeregbe ereszkedve (Krumbachsattel) figyelem a felhőzet alakulását. Itt, ezen a két hegy közé szorult illatos szép mezőn ugyanis rossz időre, zivatarra utaló jelek esetén lehetőségünk lenne a visszavonulásra. Balra, a Wasserstieg nagy ívben kerüli meg a Krumbachsteint és visszavezet a Knofelebenre.
Miután semmi jelét nem vesszük kitörni szándékozó viharnak, nekiveselkedünk utunk tulajdonképpeni céljának, a Schneebergnek. A szép mezőről erdei úton jutunk fel Grafensteig vonaláig, ahol több turistaút is találkozik. Mi az Emmisteigen kívánunk feljutni. A sárgával jól jelzett turistaút néhány részén sziklát fogva kell átmászni egy-egy magasabb sziklalépcsőt. Ez számunkra mindenesetre egyszerűbb és kifejezetten élvezetesebb, mint a sziklagörgeteges árkon átvezető Klettersteig volt.
12:00 Meglep, hogy a plató alatt még kisebb-nagyobb olvadozó hómezőket is keresztezünk. Tervszerűen, délre érünk a Waxriegel csúcskeresztjéhez. Nos, ha Kaiserbrunnt a csehek tartják kézen, akkor a Waxriegelt minden bizonnyal a magyarok. Egy nagy turistacsoport ünnepli éppen pogácsával és barackpálinkával koccintgatva a hatalmas teljesítményt, hogy Hochsschneeberg hegyi állomásáról borzalmas 100m szintemelkedés és tán 15-20 perc gyaloglás után elérték céljukat. Mi is gratulálunk és megkérjük a népes csapatot, hogy engedjenek nekünk egy kis teret a magunk csúcsfotója elkészítéséhez.
Balról jobbra Klosterwappen, Waxriegel és Krumbachstein
A visszafelé vezető úton
12:15 A magyar csoportot magunk mögött hagyva lesétálunk mi is Hochschneebrg hegyi állomásáig és soron kerítjük az esedékes ebédet és az elektrolitok megszolgált pótlását. Mire végzünk, ismét ragyog a nap és ez estig így is marad. Jóllakottan és a szép napasütéstől jókedvűen megtekintjük még az Elisabeth templomocskát és ezután azonnal nekivágunk a hosszú visszaútnak (13:15).
A Fischersteignek köszönhetően nem kell egészen Baumgartnerig elbandukolnunk. Könnyű ereszkedés után egyenesen abba a Grafensteig kereszteződésébe érkezünk vissza, ahonnan az Emmisteig is fakad, és amelyből a mi, Krumbachsattelba visszavezető útszakaszunk is leválik.
14:00 A nyeregben jobbra térünk a Wassersteigre. Az itt elhelyezett tábla szerint egy óra a Knofelbenig, de mint kiderül, ez téves adat. Nekünk mindenestre legalább másfél óránkba kerül a számtalan kisebb nagyobb ereszkedők és kapatatók láncolatán át visszaérkezni Knofelebenre (15:30). Itt szomjúságtól hajtva betérünk egy italra a menedékházba. Van ugyan tartalékunk, ami még elég lenne a kétórás visszaútra, de olyan szép az idő, hogy jólesik egy kicsit hörpintgetve elücsörögni a menedékház teraszán.
Eseménytelenül telne el Kaiserbrunnig az út hátralevő része, ha nem lenne az említett sziklagörgeteges Klettersteig szakasz, ami ugyancsak megizzaszt minket. Az út jellege valamelyest emlékeztet a Franz Josef Klettersteigről levezető nyaktörő ösvényre, bár az sokkal hosszabb és kellemetlenebb is.
17:20 Tíz óra mozgás után érünk vissza a Höllentalba. Egy minden szempontból remekül sikerült túra, számunkra rekordot döntő 1830 méteres szintemelkedéssel.
Sztefano-Space 