Grete Klinger, az ultimatív kihívás megismétlése


GreteKlingerEisenerz

Alig hiszem el, hogy már három év telt el a Grete Klingeren tett első látogatásom óta. Időközben kicsit tapasztaltabb lettem, fizikailag megedzettek a kilométerekben mérhető szintemelkedések és kaptatók. Augusztus 29. péntek pont olyan remek, stabil idővel kecsegtet, ami elengedhetetlenül szükséges egy ilyen hosszú és megerőltető túra lebonyolításához. Legnagyobb örömömre most Cirmi a lányom is elkísér. Úgy tervezzük, hogy a standardnak számító útvonalat, mely a Rottörlnél visszafordul a völgybe, kibővítjük az Eisenerz Reichenstein (2165m) megmászásával.

 GreteKlinger_2D  GreteKlinger_3D

 GreteKlingerProfile

A táv (Hirnalm, Barbarakreuz, Fahnenköpfl, Rottörl, Eisenerz Reichenstein, Krumpenalm, Hirnalm) cirka 18 km, 1750m szintemelkedés, bruttó 10:00 óra. Ábra szerinti gpx-nyomvonalam kérésre hozáférhető.

Indulás

Ébresztő hajnali négykor. Megérkezés Hirnalmra, túránk kiindulópontjába 7:25-kor. Tanulva a korábbiakból, most fejenként 3l innivalóval a tömlőnkben plusz +0.5l vésztartalékkal vágunk neki ennek a kemény alpesi ösvénynek. Felszerelésünkhöz tartozik az előírásos sisak, kesztyű, kantár és beülő, bár tudom, sokan, főleg hardcore hegymászók, ezt itt feleslegesnek tartják.

7:35-kor kerekedünk fel a Hirnalm egyik sárga útjelző táblája szerinti irányban. Hirnalmról nincs hivatalosan kijelölt turistaút, ezért csak a kitaposott ösvény igazít útba. Hamarosan aztán elérjük a piros jelzésekkel gyéren, de elégségesen jelzett turistautat. Pontban 8:00-kor vagyunk az első “checkpointnál” a Barbarakreuz tövében. Az itt elhelyezett táblák szerint 2 órányira vagyunk második köztescélunktól a Fahnenköpfltöl illetve 4:30-ra attól a még rettenetesen távolinak tűnő nyeregtől, mely Rottörl név alatt ismert.

Fel a taréjra

Barbarakreuztól kezdve a napsütés kellemes útitársunkká szegődik. Meg is válunk azon nyomban néhány feleslegessé vált ruhadarabunktól. Az első drótköteles szakasz alatti szűk helyen felvesszük a ferratás felszerelést, bár tudom, a kantárra csak a Fahnenköpfl után lesz valódi szükségünk.

Érdekességként megemlítem, hogy 3 évvel ezelőtti beszámolómban még fenyegetően éltem meg a Vordenberger Mauern taréján tapasztalható kitettséget, a gerincen vezető szűk ösvényt. Most viszont különösebb megilletődés nélkül nyugtáztam a dolgok ebbéli létét, melyhez hasonlót már sokszor volt módomban megtapasztalni.

A papírformát meghazudtolóan, már 9:30-ra elérjük a Fahnenköpflt majd 10:15-re a Heinz Slesak csúcskeresztet. Ezután még cirka másfél órás mászás következik a sziklás hegygerincen, mely jobbára csak B/C nehézségű Klettersteig szakaszokkal van tarkítva.

11:00 órára elérjük a Vordenberger Zinken szelídebb füves gerincét. Itt elcsomagoljuk a már feleslegessé vált ferrata felszerelést és jó tempóban veselkedünk neki a soron következő szakasznak, mely a Rottörl útkereszteződésben ér véget.

Rottörl

12:15-re érjük el, tehát egy negyedórával jobbak vagyunk mint az előre jelzett papírforma. Sajnálattal kell konstatálnom, hogy a korábban még felettébb barátságos égbolt kezd besavanyodni. Ez egyáltalán nem tetszik. Különösen visszataszítónak találom azokat a tipikusan esőt hordozó szürke hasú felhőket, melyek kezdik bevenni soros célunkat a Reichenstein.

Az Eisenerz Reichenstein (nem összekeverendö az Admonter Reichensteinnel) keleti sziklafala egyébként is olyan visszautasítóan és súlyosan tornyosul a Rottörl fölé, ahol szusszanunk, hogy szinte elképzelhetetlennek tartom még aznapi megmászását. Lábaimban kezdem világosan érzékelni a már megtett 1300 méter szintemelkedést. Az elképzelés, hogy a csúcskereszt tövében a Reichensten vendégházban vár ránk a megszolgált ebédünk és az ilyenkor szokásos gyönyörűen csapolt korsó söröm, segít összeszedni maradék erőtartalékaimat. Megkezdődhet tehát a végső csúcsostrom.

GreteKlingerEisenerz2

Reichenstein

A turistaút a Reichenstein északi sziklafala alatt egyre kitettebben kanyarog. Az ösvény kulcspontja egy drótkötéllel biztosított, nedves, csúszós szakasz, tele a sok hegymászó cipőjétől, az évek során simára koptatott, rossz támpontokkal szolgáló sziklával. Egy sor vaslétra következik, majd meredek cikk-cakk kaptatók egymásutánja a Reichensteinre. Egy ponton el lehet dönteni, hogy egyenesen a csúcsra kívánunk-e menni, avagy inkább a vendégházba. Cirmi, aki jobbára előttem szökell és sokszor unottan kényszerül várni rám, az utóbbit választja. Én sem vagyok ellene – tudniillik a gyönyörű sárgaszínű elektrolit látomásától vezérelve.

Hosszabbra sikeredett pihenőnk közben teljesen beborul, de az ég csatornái egyelőre maradnak a fenyegetésnél. A menedékháztól cirka 10 percnyire van a csúcs. Mégsem kezdhetjük úgy meg az ereszkedést, hogy ide el ne zarándokolnánk. A látvány még a fellegek tömörülése ellenére is csodás. Különösen élvezetes végigtekinteni az eddig megtett úton, a Vordenberger Zinken taréján futó Grete Klinger-Steig vonalán.

GreteKlingerEisenerz5

Visszaereszkedés

14:00-kor indulunk délnyugati irányban vissza Hirnalmra. Az útjelző tábla szerint 3:30 órával kell számolnunk. Az ösvény először követei az Eisenerz Alpen gerincét, majd egy balraáttal megcélozza az 1700m magasságban lévő Krumphals nyerget. Az ereszkedés nagy odafigyelést kíván. Minduntalan meg-meglódulnak bakancsaink alatt a kisebb nagyobb sziklarögök, miközben télen lavináknak otthont adó, vad árkokat keresztezünk.

A Krumphalsból végre rálátunk a Krumpalm hegyi legelőre, majd később felbukkan a zöld smaragdként környezetébe ágyazott tisztavizű Krumpensee. Következik az ereszkedés legkényesebb és egyben legmeredekebb szakasza. Az időközben kitisztult égről ismét akadálytalanul mosolyog a nap. Szakad is rólunk a víz, mire elérjük a békés tehenekkel benépesített legelőt. Itt szomjtól hajtva betérünk a Krumpenalm kunyhó gazdája hagyott teraszára. Hegyi forrással hűtött favályúban sörös és limonádés dobozok várják a betévedőket. Önkiszolgálás. Az arra szolgáló befőttes üvegbe bedobjuk a megállapított árat és hol limonádét, hol meg egyenesen a vályút hűtő forrás vizét mohón kortyolgatva oltjuk szomjunkat. Maradt ugyan még vésztartalékunk, de azt az út másfél órás végső szakaszára tartogatjuk.

A továbbiakban elhaladunk a legelő aljából fakadó forrás mellett, mely jól hallható zuhatagban talál alábbszállni. Később az egyik kanyarban, az út közvetlenül is érintkezik a vízesés egyik alsóbb szakaszával. Nem sokkal fél hat előtt érünk vissza Hirnalmra (Agy-hegyilegelő). Mint egy tábla jóvoltából kiderül, a rejtélyes név mögött, Erwin Hirn, a gazda áll.

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies, Sport, Story | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s