Sanyi, blogom rendszeres olvasója az előző posztom kapcsán írja nekem, hogy szerinte kemény tél elé nézünk. Végre valami jó hír! Ezt apósa tapasztalatára alapozza, aki 70 éve foglakozik postagalambokkal. A napokban megfigyelte, hogy a galambok már most, ideje korán, megkezdték télire cserélni tollaikat. Ez csak olyankor történik meg, ha hideg, de legalábbis korai télre készülnek.

A Kronenzeitung vasárnapi kiadása is valami hasonlóval riogat. A magazin egyenesen azt állítja, hogy új jégkorszak beköszönte várható. Ezt az amerikai National Snow & Ice Control (NSIDC) adataira támasztja. Eszerint 2014-ben már régen nem látott mértékben bővült mind az antarktiszi mind pedig az arktiszi jég kiterjedése. Egy bulvárlaphoz méltó a szenzációsejtetés, miszerint 2012-höz viszonyítva 29%-al nőtt az északi félteke jégpáncélja.

Nos, mi zajlik itt? A minap még katasztrofális felmelegedésről érkeztek a hírek. Új-Zéland hivatalosan is elismeri végre menekülteknek azokat az óceániai szigetlakókat, akik az olvadó gleccserek következtében emelkedő tengerszint miatt kénytelenek elhagyni otthonukat. Az ENSZ idei jelentése például bolygónk üvegházhatású gázoktól fuldokló légköréről és ennek a klímára gyakorolt katasztrofális következményeiről beszél. Egyéb más tudományos források is ilyen hangnemet ütnek meg. Mára meg mindent vissza? Tévedtünk? Újra kellene gondolni az egészet?

Ha jól odafigyelünk a szenzációhajhász cikkekben említett holtbiztos adatokra, kiderül, semmi olyan nem történik, ami valamiképpen kitáncolna egy prognosztizált eseménysorozatból. Vessünk egy pillantást az említett NSIDC adataira. Itt van mindjárt az arktiszi jégmező idei augusztusi kiterjedése a NASA felvételén. Lila csíkkal van jelölve az 1981-2010 közti évek átlaga. Jól megfigyelhető tehát, hogy 2014 még a jelentős kövéredés ellenére is elmarad a sokéves műholdas megfigyelésekkel feljegyzettek átlagától.

Vagy itt van az arktiszi jég évi kiterjedésének a változását bemutató grafikon. A kék színnel jelölt trend a jégpáncél változatlanul gyors és feltartóztathatatlan fogyásáról árulkodik. Az idei évben tapasztalható változás tehát ragyogóan beleillik a korábbi években feljegyzett oszcilláló mozgástérbe, mely durván 5-6 évente zuttyan egy nagyot lefelé. Javulásról, azaz valamiféle jégkorszak beköszöntéről tehát csak akkor beszélhetünk majd, ha 2012 + 6 év múltán, azaz 2018-ben és az ezt követő években sem zsugorodik a jég kiterjedése egy újabb soha nem tapasztalt minimumra. Addig viszont lehet találgatni, na meg odafigyelni mondjuk a postagalambok viselkedésére.