Ki kell végre teljes határozottsággal mondani, hogy a sokszor pellengérezett társadalmi-szociális problémák elsődleges oka a globalizáció. A szónak több meghatározása is van. Azt jelenti, hogy a gazdaság és a gazdasági növekedés abszolút felülrendeltséget élvez. Azt is jelenti, hogy a profit kizárólagos érdekeivel szemben, bármi is legyen a tét, egy konfrontáció ellenlábasa, a priori arra kárhoztatott, hogy alulmaradjon. A kárszenvedettek listájára tartoznak az emberiség túlnyomó többségének egyébként teljesen jogos igényei is, az olyanok, mint a javak igazságos elosztása és a boldogulásra összpontosító társadalom létrehozása.

Konkrét példáim is vannak. A 3sat csütörtöki adásában (Umweltgifte und Lobbyismus) a fenn felvázolt alapállás teljes világosságában a színre került. A riport a hormonaktív anyagok (más néven endokrinológiailag aktív anyagok, rövidítve EAS, endokrin aktive Substanzen) használatát betiltani célzó küzdelem mindennapjaiba adott bepillantást. Az EAS fellelhető többek között  élelmiszerekben és kozmetikai készítményekben is (ha utánanézel pl. a Nivea termékeiben). Ezek az anyagok úgy hatnak az emberi szervezetre, mint a hormonok, miáltal maradandóan károsítják az egészséget. Különösen a gyerekek, a fejlődésben lévő szervezet van fokozottan veszélyeztetve.

Az EU Bizottság 2009-ben megbízta az EU Környezetvédelmi Főigazgatóságát (Generaldirektion Umwelt der EU-Kommission ) egy az EAS-ről szóló tudományos tanulmány elkészítésével. A 2012-ben nyilvánosságra hozott beszámoló egyértelműen bizonyítottnak látja, hogy az EAS használatát a rákkeltő anyagokhoz hasonlóan az EU szintjén korlátozni kell.

Igen ám, de amint a gazdaság és főleg a vegyészeti ipar neszét vette az ügynek, masszív nyomás alá helyezte az EU Bizottságot, aminek a révén az egész EAS dolog jegelve lett. Tudniillik az EAS anyagok felhasználásának a korlátozása az EU-ban érzékenyen érintené az ágazatban tevékenykedő multik (globalizált) profitját. Nem arról van szó, hogy ne lennének alternatívák egy egészségesebb környezet kialakítása érdekében, hanem arról, hogy a szó szoros értelmében is, inkább vigye el a rákfene az érintetteket, semmint néhány milliárdosnak csökkenjen a kimutatott haszna.

Utószó. Mint arra már korábban is utaltam, ha a mérleg egyik serpenyőjébe a profitot tesszük, lehet bármi a másikban (pl. emberi életek, esőerdők, tisztavizű folyók, környezetvédelem stb.), a mi profit-centrikus kultúránkban mindig és minduntalan a profit nyomása bizonyul erősebbének. EZ a mi világunk elsődleges problémája. Csak néhány önfeláldozó odaadással küzdő önkéntes szervezetnek köszönhető, hogy az ilyen szemléletmód okozta mérhetetlen károk (pl. klímaváltozás, túlhalászás, fajok pusztulása, emberkereskedelem, stb.) nyomán még (egyelőre) kártyavárként össze nem omlott ez az egész mocskos felépítmény. Egyelőre. De ki tudja, mit hoz a holnap…