A Naturfreunde Klettersteiget, más nevén Franz Scheikl ferratát mintha kifejezetten egy kánikulai napra tervezték volna. Északi fekvése garancia a nap, pirító sugarai ellen. Csak a legvégső felszökésben, ahol a drótkötél egy meredek pilléren vezet felfelé, lyukadunk ki az út napos oldalára. A Klettersteig technikailag szinte ártalmatlan, átlagosan B-B/C nehézségű, itt-ott pontszerű C szakaszokkal (a legvégén). Rendkívül alkalmas főleg olyan kezdő ferratázóknak, akik biztonságosan szeretnék megízlelni kicsiben a hosszú, igazi nagy alpesi ferraták zamatát.
 |
 |
|
A táv (Zirbisegger, Naturfreunde KIelttersteig, Hochlantsch, Sterischer Jokl, Schüsserlbrunn, Zirbisegger) cirka 7 km, 780m szintemelkedés, bruttó 5:30 óra cirka 50 perc pihizéssel egybekötve. |
|
A fenti jellemzők jól beleillenek Sanyi ferratás elképzeléseibe. Rövidebb sport-Klettersteigeken már jó néhányszor próbálgatta karmait, és most szeretett volna egy hosszabb lélegzetű, csúcsra törő ferratába is belekóstolni. Így történhetett, hogy immár harmadszor indulok a stájerországi Hochlantsch (1720m) meghódítására.
Bármennyire is piszkálja a fantáziánkat a Medveszurdokon át történő alternatív megközelítés, maradunk a már jól bevált klasszikus útitervnél, mely Zirbiseggerből, a néhai síterep parkolójából indul. Mixnitzből nem elhanyagolható 1600m szintemelkedéssel járna a ferrata és a Hochlantsch együttes megejtése (lásd pl. itt). Meghagyjuk egy következő alkalomra. Ezen a csütörtöki napon, a ferrata biztonságos bejárása az elsődleges cél.
Akárhány túrán is voltam már, lelkes kezdők minduntalan megszégyenítnek állóképességükkel. Mint most is. Sanyi nagy hévvel áll az élre, és kíváncsiság hajtotta rendíthetetlen tempóban kapaszkodik a beszálló felé. Jómagam egy icipicivel lazábbra vettem volna, de mégsem akarok “leszerepelni” és tartom az iramot.
A beszálló előtt van egy megviselt életkorú, de még stabil fapaddal is ellátott kis platform, ahol kényelmesen fel lehet ölteni a felszerelést. Cirka egy óra alatt érkezünk idáig. Teljes díszbe öltözve, még egy-két perces kaptatás következik a drótkötelek rajtjáig.
Az alpesi tanok szerint egy ferratán mindig a tapasztaltabbnak kell elöl másznia, így én kezdem a sort. A kötelező biztonságos követési távolság legalább két falba vert nitt-köz (sajnos a legtöbben a semmibe veszik, feltehetően soha nem is hallottak róla).
Jó tempóban vesszük az akadályokat. Szerencsénk van, mert a körülmények szinte optimálisak. A ferrata száraz, a hegy árnyékát pedig még az időközben a kék égen koraszülött fellegek is támogatják. Sanyi újoncokat meghazudtoló rutinról tesz tanúbizonyságot, még az utolsó meredek pilléren történő felszökés sem okoz gondot.
Papírforma szerint, szinte majdnem pontosan másfél óra után érjük el a ferrata végét, majd 10 percnyi gyalogút árán a szép nagy kereszttel jelzett csúcsot. Háromnegyed órás ereszkedés következik a Steirischer Jokl vendégházig, ahol elköltjük jól megszolgált ebédünket. Hja, ezek azok szép napok, amikért érdemes élni, mondogatjuk. Biztos sokáig fogunk még emlékezni rá. A következő mihamarabbi mászásig Sanyi, köszönöm a remek társaságot.
Sztefano-Space 