Ismét nekivágok kedvenc, cirka 10 kilométeres patakmenti körutamnak, melynek egyetlen hibája, hogy a megtett szintemelkedések inkább csak centiméterben mérhetőek. Gyakorlatilag legfeljebb 10 – 20 métert lehet begyűjteni. Huh! Egy teljesen kisimult vidék. Ilyenkor ősszel a terepnek van mégis némi különös a bája, amit igyekeztem valamiként megörökíteni.
