A Hochschwab nem csak méreteiben múlja felül északkeleti szomszédjait, a Schneeberget és a Raxot. A hegységre nem vezet sem fogaskerekű, sem pedig más kényelmet szolgáló szállítóeszköz. Aki a 2277 méter magas csúcs meghódítására vágyik, annak keletről, Seewiesenből is legalább 1300m szintemelkedéssel és 10 kilométerrel kell számolnia, délről Bodenbauertől 1600m szintemelkedéssel és 8 kilométerrel. A legkeményebb túrázók számára pedig az északi megközelítés Weichselbodenból ígéri a legtöbb hozadékot, cirka 1750m szintemelkedéssel és 11 kilométeres távval.
 |
 |
|
A táv (Weichselboden, Edelbodenalm, Schiestlhaus, Hochschwab, Eismauer-kis csúcs, Edelbodenalm, Weichselboden) 22.5 km, 1800 m szintemelkedés és bruttó 10:30 óra |
|
|
Csúcsközeli nyomvanalrészlet (a Schiestlhaus feletti hegy megmászásával) |
|
A déli útvonalat már ismerem (via G’hackte), a keleti nem elég kihívó, és Cirmivel egyébként is csak a legfűszeresebb variáns jöhet számításba, tehát az északi. 7:45-kor még dideregünk a csupán csak 5C fokos reggelben, amikor lépéseinket szaporázva nekiveselkedünk a nagy kalandnak. A nap akadálytalanul ragyog a kék égről. A stabil időjárási viszonyok minden tekintetben optimálisak, ami egy ilyen túra alapfeltétele. Zivatar még a késődélutáni órákban sem várható.
Első szakasz
A Mieskogelt nyugatról megkerülve, egy erdészeti utat keresztezünk árnyékos erdőkön át többször is. Egy helyen kikerülhetetlen ingoványon kell átevickélnünk, majd némi kaptatás után ismét az erdészeti úton találjuk magunkat. Az út jobbra hajló éles kanyarulatában egy jéghideg vizű forrás fakad. Vize egy favályúba helyezett különféle italokat hűt. Némi aprópénz fejében szabad a választás. Megjegyezzük, jól jöhet még lefelé.
Második szakasz
Ezután kezdődik csak a menet java. Egy vihar döntötte meredek hegyoldalban mászunk az Edelbodenalm irányában. Itt tehát kénytelenek vagyunk elviselni a nap tüzét. Csak közvetlenül az Edelbodenalm alatt maradt meg az erdő egy darabja. Rögvest ki is használjuk az alkalmat egy rövid hűsölésre.
Az Edelbodenalm egy hatalmas kiterjedésű, elhagyott alpesi legelő. Csak találgatni lehet, miért maradtak el a kolompoló tehenek, miért nincs gazda, miért pusztulnak magukban a faépületek. A legelőről jól belátható utunk törpefenyők között kacskaringózó következő szakasza, mely már a Hochschwab platójára visz.
Harmadik szakasz
Némi nézelődés után átvágunk a legelőn és megkezdjük utunk harmadik szakaszát, amennyiben az első szakasz az említett forrásig, a második az Edelbodenalmig tart, a harmadik a platóig és a negyedik pedig a platón, a csúcsig. Az egyre meredekebbé fajuló ösvényen akaratlanul is eszembe jut a régi dal refrénje a “Most kezdődik a, most kezdődik a, most kezdődik a tánc”…. mert tényleg most kezdődik még csak az ultimatív kaptatás a magashegyi környezetben.
Negyedik szakasz
Elhagyva az erdőhatárt egy sziklás, kietlen katlant keresztezünk, majd kiérünk a törpefenyők világába. 2000m környékén már a törpefenyők is elfogynak, itt ennek a fajtának is túl kemény az időjárás vasfoga. A füves, mohás, zuzmós dimbes-dombos le-feltartó turistaúton a ragyogó napfény ellenére is öltözködnünk kell. Az élénk északi szél világosan a tudtunkra adja, hogy ez itt az ő cudar világa.
Déli 12:00-ra érünk a Schiestelhaus vendégház tövébe, és tehát úgy döntünk, hogy a csúcsroham előtt helyet adunk gyomrunk korgásának, és megejtjük elemózsiaszünetünket. Csak ezután vágunk neki a még vagy 120 méteres szintemelkedésnek. Amíg pihengettünk, az északi szél ereje megsokszorozódott, így most nagyokat löknek rajtunk az egyes rohamok. Az egyre hevesebben osztozkodó szél miatt a tervezettnél valamivel rövidebb ideig tartózkodunk a csúcskereszt tövében.
Visszafelé
Cirminek még nem volt elég a Hochschwab legmagasabb pontjára hágni, útban a Schiestlhaus felé még kisüti, hogy feltornázza magát a vendégház feletti hegyre. Én is benne vagyok. A magányos csúcs tetején egy meteorológiai állomás rúdjára erősített mérőeszközök díszelegnek. A viharossá fokozódó szél miatt, mely elkísér majd egészen az Edelbodenalmig, elég gyorsan távozunk és megkezdjük az örökkévalóságnak tűnő ereszkedést.
Lábunk és talpunk minden porcikája sajog már, mire a forrásig érünk és megpihenünk. Jól esik lehuppanni az itt elhelyezett farönkökből ácsolt padokra. Bár szinte soha nem iszom kólát, most megkívánom és kihalászok egy üveget a hidegvízű vályúból. Az árát bedobom a kis pléh perselybe és mohón magamba döntöm a flaskó tartalmát. Az út egyedüli maradék kihívása az átevickélés a kikerülhetetlen lápos, sáros, cuppogó részen.
Sztefano-Space 