Ha Bécs felől autózunk az S6-on, akkor a Sememring alagútrendszer első alagútjából egy viaduktra érkezünk ki. Innen balra felfelé pillantva jön a képbe a Sonnwendstein a jellegzetes ORF adótoronnyal a csúcsán. Szinte szégyen, hogy ahányszor már erre elsiettem, a Sonnwendsteinen még nem jártam. Ezt mindenképpen ki kellet vasalni.
 |
 |
|
A táv (Maria-Schutz, Gebirgsjägersteig, Sonnwendstein, Erzkogel, Weinweg, Kummerbauer, Maria-Schutz) 12.2 km, 840 m szintemelkedés, bruttó 4:10 óra, de ha valaki betérne Kummernauerhoz, akkor ez nyilván elnyújtódik akár 5:00 órára is. |
|
Vasárnapra erős (de nem viharos) szelet és magasban úszó fátyolfelhőt ígér a meteorológia. A szél valamelyest gyengébb lesz a Wechsel vidékén. Kiváló lehetőség egy nem túl hosszú körre, melynek elsődleges célja a Sonnwendstein.
Maria Schutzban a tűzoltóság melletti tágas parkolóból indulok. Amikor még működött a libegő, az épület a parkolóval a kötélpálya völgyi állomása lehetett. A Sonnwendstein tetejéről induló sípálya vonala még ma is látszik a térképeken és a légi felvételeken. Hivatalosan állítólag a nem megfelelő tűzvédelmi előírások miatt zárták be a liftet, de nyilvánvalóan az immár több mint egy évtizede tartó tél és hó hiány okozta a vesztét.
Nem sokkal múlik 8:00 óra, amikor elindulok a meredek Gebirgsjägersteigen, mely a valamikori lift vonala alatt szerpentinez a csúcs irányában. Főleg tűlevelűekből álló árnyékos erdőben haladok a hegy északi oldalán. Számtalan helyen tárulkozik gyönyörű panoráma. Legelőször is az S6 viaduktját csodálom meg, mert ebből a szokatlan perspektívából. Nem is tudatosulhatott bennem, hogy közvetlen alatta terül el Schottwien település.
Feljebb haladva aztán beúszik a képbe a Rax, a Schneeberg meg a Bécsi-Alpok többi ismert kidudorodása. Érdekes megfigyelni, hogy a hóhatár nyilvánvalóan azonos az erdőhatárral, ami teljesen logikus magyarázatot ad arra, hogy miért alakult ez a választóvonal pontosan így.
A Pollershütte (a valamikori hegyi állomás) ilyenkor zárva. Innen még néhány perc a csúcs, amit 9:50-kor érek el. Rendhagyó, hogy egy kápolnát találok fenn a többi nem túl esztétikus technikai toronnyal egyetemben. A kilátás egymaga megéri a kaptatás fáradalmait. A csúcsról visszaereszkedem a Pollershütte szintjére, majd jobbraáttal elindulok következő célom a közeli Erzkogel felé. A hatalmas fakereszt már jól látszik. Tőle jobbra a Stuhleck félreismerhetetlen dombja magaslik.
Az Erzkogel tövében jéggé fagyott hórétegen araszolok óvatosan. A csúcsra is eljegesedett hófoltokon át vezet az út. 10:15-kor érkezem idáig. Némi nézelődés után a gerinc déli, hó mentes részen szállok alá és követem megtervezett utam fonalát a kijelölt turistaúton, azaz a Weinwegen (még találgatni is nehéz, vajon miért nevezik Bor-útnak == Weinweg). A Weinweg a Kummerbauerstadl vendégfogadónál ér véget, számomra pontban 11:22-kor. Az idáig felhúzott aszfaltúton éppen érkezik jó egynéhány ebédre éhes úgynevezett “vándor”.
Kummerbauertól még nagyjából egy órányi a kellemes lejtésű út vissza Maria Schutzba. Optimális hóviszonyok esetén inkább ezt az utat választanám, ha téli viszonyok közepette fel akarnék hótalpazni a Sonnwendtsienre. A Gebirgsjägersteig helyenként túl meredeknek tűnik és kétséges, hogy a szűk ösvény fellelhető-e egy félméteres hóréteg alatt.
Egy jóleső, remek túrára teszek pontot abban a meggyőződésben, hogy először, de nem utoljára jártam a Sonnwendsteinen. Akad még jó egynéhány variáns a jövőbeni látogatások megtervezéséhez, az olyanok például, melyek útba ejtik a Hirschenkogelt, az Aplkogelt, vagy a Schanzkapellet.
Sztefano-Space 