Krummbachstein via Eng


A Krummbachstein egy örökzöld klasszikus. Különlegessége a Schneebergre való  közvetlen rálátás lehetősége. Nincs még egy olyan kilátó, ahonnan ilyen közelről lehetne szemügyre venni a nagy szomszédot, a Waxriegelt, a Klosterwappent és persze a Südlicher Grafensteig vonalát.

Krummbachstein_2D Krummbachstein_3D

KrummbachsteinProfile

A táv (Payerbach, Schneedörfl, Eng, Lackaboden, Alpleck, Alpenfreundehütte, Krummbachstein, Knofelebenhaus, Eng, Schneedörfl, Payerbach) 17 km, 1180 m szintemelkedés bruttó 6:50 óra, vagy több, aszerint, ki mennyit tölt vendégeskedéssel

Rendhagyó decemberi hóviszonyok közepette nehéz egy-egy túrára optimálisan felkészülni. A minap hófoltokra hangolódva indultunk és visszafordulni kényszerültünk a hótömegek miatt, tegnap meg fordítva. Téli bakancshoz gamáslit is öltve vártuk, hogy belegyalogoljunk télapó birodalmába, aztán meg csak országa foszlányaival találkoztunk. Ergo megtette volna a standard őszi felszerelés is.

A célunkat több más eshetőség közül végül is két szempont alapján választjuk ki. Ne legyen messze, és az útvonalunk érintsen egy még nyitva tartó menedékházat. Mindig jóleső érzés tudni, hogy a megpróbáltatások után valahol majd le lehet huppanni egy-egy tál, gőzölgő palacsintás levesre (Frittatensuppe). Így áll össze a kép a már jól ismert Krummbachsteinnel és a Knofeleben-Haussal egyetemben.

Egy 2013-ban már bejárt variáns mentén indulunk a vadromantikus Eng szurdokon át. Payerbachban a vasútállomás mellett parkolunk, majd ködös, fagyos időben 7:30-kor vágunk neki a feltételezések szerinti napos hegyvidék becserkészésének. Átbandukolunk a vasúti sínek alatt, majd Schneedörfel falucska érintésével bevetjük magunkat az erdőbe. A Mariensteiggel kezdődnek a nem túl igényes, de ízükben-zamatukban egyedi, szurdokban kanyargó stílszerű kaptatók.

Két és egynegyed óra elteltével bukkanunk ki a platón vezető erdészeti útra. Míg a szorosban majdnem szélcsendben baktathattunk, idefenn olyannyira megélénkül a déli szél járása, hogy kesztyűt, sálat, sapkát, szélálló mellényt öltünk hirtelenjében. A csúcsig még egy óranyi járás következik egy derekasan ellenszegülő kaptatón. Szinte óramű pontossággal, 1 óra alatt érünk a csúcskereszthez, azaz indulástól számítva, összesen 3:15 alatt. Érdekes fenomén, hogy emitt fenn gyengédebb a széljárás, mint lejjebb a domboldalon volt.

A láthatóság rendkívül jó. A messzi hegyek csúcsai még ugyan fehérlenek, de a közeli Schneebergen már meglátszik a gyorsan zajló olvadás nyoma. Ezzel szemben a Rax még szép fehéren villog, és a Göller sem vetette le hófehér köntösét. Némi nézelődés után elindulunk ebédünk felé. A Krummbachstein meredekebb nyugati felén óvatos, odafigyelő ereszkedés szükségeltetik. Alig 50 perc alatt érkezünk el a Knofelebenre. A vendégház az interneten közöltekkel összhangban, valóban nyitva. Olyan szépen süt a langymeleg nap, hogy inkább a nyitott teraszon foglalunk helyet.

A visszatérést nem siettetjük, hiszen legfeljebb két és fél óra alatt mindenképpen lent vagyunk a völgyben. A végén mégiscsak felkerekedünk, mert a téli nap ugyan érezhetően simogat, a helyenként élénken libbenő szél fagyos lehelete viszont tudatja, hogy ez még nem tavasz. Indulás tehát a szürke ködfelhőkkel fedett völgyvilágba!

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s