Aki a Rax déli falán át szeretné a hegység legmagasabb pontját elérni (Heukuppe 2007m) az jó egynéhány ösvény közül válogathat. Az időjárás, illetve az évszakok függvényében, különösen pedig télen, jól meg kell gondolni, melyiket is válasszuk. Egy teljesen ártalmatlan A besorolású Klettersteig, mint például a Gretchensteig, is válhat igazi alpinista-ízű vállalkozássá, mely megterhelő lehet mind a pszichének mind pedig a fizikumnak.
 |
 |
|
|
|
Mint előző posztomban említettem, orkánszerű vihar vonult át az előző napon a Raxon, melyhez némi havazással is társult. A különböző időjárási portálok adatai szerint a lehullott hó mennyisége nem jelentős, cirka 10cm körüli. Úgy határozunk, a Gretchensteig bevállalható a felhőtlen kék eget (és kemény fagyot) ígérő szombati napon.
Nem sokkal múlik 8:30 amikor elindulunk Preiner Gscheid hágó tágas parkolójából. A vidéket vékony, de összefüggő hóréteg fedi. Utunk első szakasza a Reißtalersteigen vezet a Reißtalerhütteig. Hiszünk a meteorológiai jelentéseknek és hótalpakat most nem viszünk. Így bár könnyebb a hátizsák, de amint helyenként máris bokáig gázolunk a porhóban, a gyomrom tájékán kétségek kötögetnek apró és gonosz kis görcsöket. Megtaláljuk-e a helyes utat? Vajon képesek leszünk feljutni a platóra?
Szerencsénkre egy alig fél órával előttünk járó magányos vándor nyomaira lelünk. Ugyanabba az irányba tart, mint jómagunk. Csak aki már próbálta hótakaró idején a vadonban meglelni a turistaút vélhető fonalát, tudja értékelni a vidék szűzies ártatlanságát imígyen megbontó mintát. Helyenként eltűnnek a nyomok, ugyanis a besüppedést elkerülendő, a hóból kitüremkedő sziklákon át veszi az irányt. Jól oda kell figyelnünk, mert néha olyan, mintha a nyomok gazdája egyszerűen elszállt volna, de aztán a törpefenyők mellett, szélhordta buckák mögött újra megleljük.
10:15 van, amikor elérkezünk a Gretchensteig sárga táblával jelzett elágazásához. Előtte egy sziklafal alatt lehet pihizni egy sort. A szél itt ugyancsak erősen tombolhatott, mert a havat teljesen kisöpörte a fal tövéből, és jó egy-két méternyivel arrébb rakta le.
Mászás következik. Az imént még jól kivehető nyomok eltűnnek (hová, merre mehetett a vándor?), így saját belátásunk szerint választjuk meg az útvonalunkat. Nyáron nyilván nem művészet itt felkapaszkodni, de a hóval takart sziklavilágon ugyancsak furfangos a jó támaszok meglelése. Az első meredek felszökés után balra kanyarodik az út, térdig gázolunk a hóban, majd ismét jobbra fel a drótkötelekkel biztosított tulajdonképpeni Gretchensteig következik (10:30).
„A” nehézségű Klettersteigen nem igazán szoktam igénybe venni a drótkötél biztosítást, de itt most anélkül teljes képtelenség lenne feljutni. Helyenként akkorát kell szakítanom a karjaimmal, hogy egy C ferrata is megirigyelhetné. Az érdekes-fűszeres szakasz nem hosszú. Amint kiér a gerincre, meredeksége szelídül és máris a platón találjuk magunkat (10:50).
Innentől számítva 35 percnyi gyalogút a Rax legmagasabb pontja. A hó itt csak gyéren mutatja magát, néhány átfúvásban viszont térdig is lehet süppedni. 11:25-re érjük el a Huekuppe csúcsán elhelyezett jellegzetes emlékművet.
Közben eláll a szél, langymelegen ragyog a nap. Ritka pillanat, hogy nem kell menekülni a csúcsról. Lehet nyugodtan rácsodálkozni a világra, lehet élvezni a szemünk elé tárulkozó látványt. Kilométerekre el lehet látni. A Veitschalpe mintha csak karnyújtásnyira lenne. A mögötte trónoló Hochschwab hófedte csúcsai is élesen tündökölnek. Az ellenkező irányban a Schneeberg koronázza a panorámát.
Lassan, szinte kelletlenül adjuk meg magunkat gyomrunk korgásának és indulunk a Karl Ludwig-Haus felé. 12:15-kor már a kandallóval jól kifűtött vendégházban ülhetünk asztalhoz. A szokásos ebéd-félóra után még felkapaszkodunk a Predigstuhlra, majd pedig a jól behavazatott Waxriegelsteigen ereszkedünk óvatosan a Waxriegelhaus szintjére (14:15). Egy fél óra könnyű séta még Preiner Gscheid (14:45).
Sztefano-Space 