A kékkel hivatalosan kijelölt Nandlgratnak van egy jelöletlen alternatív verziója is, melyet a “régi” jelzővel illetnek (Alter Nandlgrat). Feltehető tehát, hogy ez lehetett az eredeti útvonal. Fórumok és itt-ott fellelhető beszámolókból kiindulva úgy tűnik, hogy a Schneeberg szerelmesei körében nagyobb népszerűségnek örvend, mint az „új” kék. Addig nem nyughattam tehát, amíg magam is fel nem kerekedtem, hogy ezen az úton jussak fel a Schneeberg füves platójára.
 |
 |
Kivágás: a “régi” Nandlgrat vonala, mely a lentröl jövö hivatalossal egyesül |
|
|
|
Izgulok pedig alaposan, mert sokszor még jól jelölt ösvényen is el lehet tévedni egy kopár sziklarengetegben, hát még olyanon, amelyet csak leírások alapján lehet beazonosítani. Mindent összevetve bizakodó vagyok, mert utóbb is találok egy letölthető GPX nyomvonalat, mely, mint kiderül, remek szolgálatot tesz.
A problémák esetére tartogatott úgynevezett “B” menekülő utam a jelölt Nandlgrat lehető legkorábbi elérésében merül ki. Tudniillik a két út valahol a Nandlgrat ösvénynaplója alatt egyesül. A Nandl-gerincnek ugyanis két nyúlványa van. A “rendes” (a kék), a Breite Riess mentén, déliről tör utat felfelé, míg a “régi”, az északi al-gerincen.
A beszállóig jól ismert úton haladok Losenheimből (7:20). Cirka 40 perc alatt elérem az Edelweißhüttet (8:00) és rátérek a Nördlicher Grafensteigre. 15 perccel később keresztezem a Lahningriesst majd 8:30-ra elérem a tulajdonképpeni beszállót, melyet egy piros jelzéssel ellátott fenyő mutat (fenti kép). A Nördlicher Grafensteig itt balra tart, míg én a jól látható csapáson a Nandlboden felé veszem at irányt.
A frissen sarjadó növényzet helyenként elfedi a kitaposott ösvény vonalát, így némi odafigyelés szükséges. Elvileg nem nagyon lehet elvéteni, mert az út eme első szakasza a kiterjedt Nandlboden rétre lyukad ki (8:45; fenti kép). Innen jól be lehet látni az út gerincen vivő további részét (A körülbelüli útvonal az alábbi telefotón pirossal, kékkel a kijelölt Nandlgrat).
A következő fix tájékozódási pont egy érdekes sziklakocka a Würfelturm (8:55). Jobbról úszik be a képbe. Aki meg szeretné mászni, jobbra lefelé kell tehát elhagynia a követendő ösvényt. Én lemondok az élvezetről és inkább az út fonalára összpontosítok, mely a kocka mellet halad el. Eltévedni egyelőre nem lehet, mert a továbbhaladás kizárólagos módja egy szűk utcácska a törpefenyő rengetegen át. Helyenként látszik, hogy az útba behajló ágak le vannak metszve, valakik gondoskodnak tehát az átjárhatóságáról.
Később egy vörös, apró sziklagörgeteges kaptatón találom magam. Na, itt kezdődik az út fokozott figyelmének a szükségessége. Felkészülésem alapján a távolban kiszúrom azt a sziklatornyot, mely a helyes irányt jelzi.
9:45-kor érem el a sziklatornyot (fenti kép), ahol at út fonala megkezdi az aktív közeledést a jelzett Nandlgrat felé. A toronyot balról lözelítem, nem mászom fel a tetejébe (ott ugyanis áthatolhatatlan törpefenyők blokkolnak). Csúcsratörés helyett kb. félúton balra térek egy jól látható ösvényre, mely átvisz a törpefenyők rengetegén. 10 perccel később aztán sikeresen elérem a hivatalos útvonal kiabáló kékre pingált jelzéseit. Leesik a terhes nagy kő a szívemről. Na, itt már eltévedni nem lehet!
10:00-ra elérem a Nandlgrat ösvénynaplóját. Bár ritkán írom be magam az ilyesmi füzetecskékbe, most megtenném, csak éppen írószerszám nincs. Visszazárom tehát a könyvecskét az időjárás viszontagságaival dacoló fém rejtekbe és indulok tovább. Még több mint fél óra mászás a plató. Pontban 10:35-kor bukkanok ki odafenn.
11:00-ra érkezem a Fischerhütte tövébe, de mielőtt betérnék a rendes és megszokott déli lencsefőzelékemre, ellátogatok még a csúcsra. Oda-vissza 20-25 perc.
11:50-kor kerekedem ismét fel és a Schauersteinen át szállok alá. Cirka egy órával később érkezem a Krempelhütte alá, majd a Fadenwegen 14:06-kor vagyok ismét az Edelweißhütte tövében. 14:46-kor érkezem vissza a reggeli kiindulópontomba. Nagyszerű választás volt, jöhet szívesen máskor is, immár (miután az utat becserkésztem) majd gondterhektől mentesen.
Sztefano-Space 