Adalbert Dungel, a göttweigi bencés apátság megboldogult apátja, a környező erdők és birtokok gondozója ültette 1880-ban azokat az amerikai mamutfenyőket, melyek csodálatára mind mai napig odajár a nagyközönség. A fenyők mellett még vagy 50 további növénykülönlegességet lehet megszemlélni. Sajnos a mostohán gondozottság benyomását kelti ez a többre érdemes park.
 |
 |
|
|
|
A szomszédos hegyen pöffeszkedő mai apátok nemcsak Adalbert Dungel örökével nem tőrödnek, de állítólag a területet már el is adták egy kő- és kavicskitermelő cégnek, amely 50 hektáron fogja szétdúlni a vidéket. Akit tehát még érdekel a dolog, jobb, ha gyorsan odalátogat, mert lehet hamarosan hűlt helye lesz csak.
Paudorfban, direkt a mamutfenyők látogatóinak szánt kis parkolóból indulunk Angikával 9:15-kor. Árnyékos erdőben félórás kellemes sétával érjük el az Adalbertrastot (9:45) ahol tudniillik ezek a mamutfenyők találhatóak. Azt hittem, a szombati jó idő majd sokakat odavonz, de csak mi ketten kóborgunk a fák között.
További célunk a szomszédos, egy méter híján 500 méter magas Waxenberg, ahonnan szép kilátás nyílik az apátságra, sőt még egy csúcskereszt is fel van állítva a hegy tetején. És tényleg! 11:15-kor már helyet is foglalunk a kereszt melletti padon, ahonnan zavartalan kilátás nyílik a szemközti hegyen trónoló apátságra. A kérdés csak, hogy most hogyan jutunk le a hegyről. Létezik ugyan egy jelöletlen meredek ösvény egyenesen a hegy lábánál lévő temető irányában, de a keresgélése helyett mi inkább szépen lebandukolunk a hivatalos turistaúton. 11:30-kor indulunk lefelé és fél óra alatt lyukadunk ki Klein-Wien temetője mellett.
Utunkba esik a Schickh fogadó, ahol elég borsos árak uralkodnak. Ha előre tudjuk, be sem megyünk. Ráadásul afféle dizájnér kajákat szolgálnak fel. Lehetőleg nagy, cirádás tányéron, piciny adagokat. Egy rendes becsületes, éhes ember étke groteszk törpeváltozatai. Nagy esélyed van tehát, hogy bár mélyen nyúlsz fizetéskor a zsebedbe, mégis éhesen távozol. Akkor lássam újra az ilyen vendéglőt, amikor a hátam közepét.…
Na, de valamit mégiscsak fogyasztottunk, az így tankolt energia legalább arra elég, hogy meredek szerpentinekben bevegyük a Göttweig hegyét. Felmászunk tehát az apátság szintjére (13:30). Odafenn bóklászunk is egy sort. Rendesen tűz a nap, a gazdagon díszített templom belseje szerencsére kellemesen hűvös. Sajnos ki kell jönni, hogy folytassuk betervezett utunkat a Predigstuhl névre hallgató szomszédos dombtető felé, melyről elég szép panoráma kilátás nyílik az alul elterülő világra (14:10).
Ezután nem marad más hátra, mint, egy térképen nem jelölt ösvényen, a St. Blasien úton (piros táblák igazítanak útba) alászállni Paudorfba (14:45).
Sztefano-Space 