A délelőtt
A mai borongós szerdán eső csak a déli-délutáni óráktól van előre jelezve. Délelőtt még lehet kirándulni. Esőkabáttal, ponchóval, miegymással jól felszerelkezve ellátogatunk tehát a Riesach vízeséshez.
A vízpermetet okádó, fülsiketítő robajjal a mélybe hulló áradat mentén vezet felfelé egy ugyancsak fűszeresen meredek ösvény, melytől óva intenek a helyi útbaigazító táblák. Alpesi turistaút, mondják, ez a „die Höll”, azaz, maga a pokol! Csak tapasztaltaknak, riogatnak! Angikát sikerül elbizonytalanítani, és csak némi unszolásra hajlandó folytatni az utat. A felfelé vezető kaptató valóban kacifántosan kezdi. A kezeknek is akad dolga. Később aztán komolyabb nehézségek nélkül, egy jól kiépített vaslétra rendszeren araszolgathatunk egyre feljebb.
 |
 |
|
|
|
Sajnos a fő “mellékattrakció” a vízesés felett átívelő függőhíd karbantartás miatt le van zárva. Na, bumm! Ettől még a fő “főattrakció” csorbát nem szenved. Híd vagy nem híd, az elemek zabolátlan erővel, lankadatlanul csiszolják a sziklákat, formálják az áradat medrét.
Majdnem pontosan egy óra alatt érkezünk fel a Gfölleralmra, illetve a vízesés forrásául szolgáló tóhoz, a Riesachseehez. A tó túlcsorduló vize táplálja a vízesést. Ártalmatlan patakocska formájában indul, idefen. Ki hinné, hogy a szintkülönbség majd az imént látott-hallott erőkkel ruházza fel. A Riesachseebe megszámlálhatatlan kisebb nagyobb patak és zuhatag ontja az utánpótlást.
Lefelé betérünk még a Gfölleralmra, hogy elmajszoljuk “nagymami fánkját” (Omis Krapfen). Az ég továbbra is csak ijesztget, eső nem hullik, és ez így van jól. Ha így marad, délután elnézünk a Silberkarklammba.
Délután Silberkarklamm
A Silberkar egy völgykatlan (németül “Kar”), amibe, jól kiépített fapallókon, az Ezüstszurdokon át (Silberkarklamm) vezet a turistaút. Tudniillik egy más vízesés, a Rössingbach patak alkotta mentén. A terület privát, így a szurdok bejáratánál belépőt szednek. A katlan és a szurdok három Klettersteignek is otthona (Rosina, Hias, Siega). Valamennyit bejártam már. A völgykatlan végében lévő Silberkarhüttet alig 30-40 perces séta árán lehet megközelíteni, ami elég ahhoz, hogy csapzottan érjünk célba. Jól ki van ez találva! Mindjárt le lehet csurgatni egy-egy korsónyi elektrolitot. Egy szó, mint száz, a szabadság első teljes napja remekül kezdődik.
Sztefano-Space 