Már 2014-ben szemet vetettem erre az XL méretű túrára, mely három részből áll. Az első rész a Schladminger Tauern/Untertal végéből, a Riesachfall parkolójából indul és a Gollinghüttet veszi célba. A túrakalauzok a vendégházban ajánlják eltölteni az éjszakát. A körút második és egyben fő része a 2618 méter magas Greifenbergen át visz a tengerszemekkel gazdagon szórt felföldre, a Klafferkesselbe. A kisebb-nagyobb tavak között lavírozó út végül a Riesachbach völgyébe ereszkedik alá, egyenesen a Preintalerhütte vendégházhoz. Itt kezdődik a túra harmadik és egyben befejező része, mely visszajuttat a kiindulópontba.
 |
 |
|
|
Gollinghütte 1641 m
Én egyszerre kívánok végigmenni mindhárom részen, ezért már 6:15-kor útra kelek, hogy sebesen elérjem első köztes célom a Gollinghüttet, ami cirka 600 méter szintemelkedés megtételével jár. Széles erdészeti úton kezdem meg körutam. Mintegy háromnegyed óra elteltével pillantom meg a hegyek közé ékelődött menedékházat, mely olyan mellbevágóan gyönyörű környezetben fekszik, hogy akár egy Gyűrűk Ura filmstáb is megirigyelhetné. Szinte megborzongok a széles, bővizű és toronymagas vízesés fölött trónoló ház látványától (lásd a képek kellős közepén). A papírforma 2 órára teszi az elérését, én viszont már 7:45-kor, azaz másfélóra elteltével az előterében vagyok.
A kép közepén közelítésben a Gollinghütte, alatta, kissé jobbra a vízesés
Nagyított kivágás a fenti kép közepéből
Greifenberg 2613 m
Látom, sokan éppen akkor kelnek fel a reggeliző asztaltól és indulnak szintén a Klaferrkessel felé. Remek túra idő vár ránk, nem csoda tehát, hogy oly sokan szeretnék teljesíteni ezt a páratlan természeti szépséggel megáldott túrát.
A menedékház alatt balra fordulok és egy patakon átívelő gerendán kelek át a túlsó oldalra, majd fokozatosan durvuló emelkedőn kezdem meg a túra legnehezebb részét, a Greifenberg tulajdonképpeni csúcsostromát. A Gollinghütte szintjéről mintegy 1000 méter szintemelkedés következik. Néhány helyen sziklát fogva, cirka 1- szinten mászunk, majd egy drótkötéllel biztosított rövid A/B szakasz következik. Ezután szelídül a terep és csak közvetlenül a csúcs alatt, a hegy gerincén kell ismét “kezet emelni” a továbbjutás érdekében.
10:00 órakor érem el a Greifenberg nyergét (Greifenbergsattel) 2450 méteren. Itt egy csodaszép gleccsertó ejt ámulatba. Pihenésre és tízóraizásra alkalmas a fennsíkszerű résszel megtoldott nyereg. Alig 160 méter szintemelkedés választ el már csak a csúcsig. A kereszt is jól látható.
A sziklák között itt föként zuzmók tenyésznek. A fű egyre gyérebb látvány. 25 perccel később, 10:25-kor érem el fő célom, a Greifenberg csúcsát. Le vagyok nyűgözve a látványtól. A kilátás tökéletes. Északi irányban a Dachstein, délre a Tauern káprázatos panorámája a fáradalmak jutalma.
Némi fotózás és nézelődés után megkezdem az ugyancsak kellemetlenül meredek ereszkedést a Klafferkesszelbe. Az ösvény a Greifenberg gerincét követi jobbról. A piros jelzés nem egyértelmű, ezért jobb tudni, hogy a lefelé vezető utat nem a gerinc bal oldalán kell keresni.
Klafferkessel
Később egy drótkötéllel biztosított szakasz következik, mely az ereszkedés kulcsa. Ezután lassan-lassan szelídül a terep. 11:20-kor érkezem a patakok erek, és kisebb nagyobb tavak miriádjaival megszórt, hegyekkel körbevett felföldre.
Cirka 40 perces vándorút következik sima terepen, mely a Klafferscharteban, 2200 méteres szinten ér véget. Ez a szakasz a túra tulajdonképpeni gyöngyszeme. A tengerszemek összefüggő hálózata megéri a bő rácsodálkozást.
Megjegyzem, nem csak a fennsík vizei nyújtotta élmény érdemel figyelmet, hanem a kilátás az Untertalba, mely fölött a Dachstein trónol. A kilátós szakasz a Klafferkessel vége felé található. A fenséges záróakkord a Klafferscharteban ér hirtelen véget.
12:05-kor kezdem meg tehát a végső ereszkedést az 1657 méteren fekvő Preintalerhütte felé, amit 13:10-kor érek el.
Finálé, Preintalerhütte 1657 m
Korgó gyomorral, de nagyon elégedetten ülhetek asztalhoz. Mindössze két órás út választ el a kiindulópontomtól. Ez már csak gyerekjáték. Az étel, amit rendelek és kapok, nem is lehetne finomabb. Erősen dicsérem is a gazda főztjét.
13:50-kor hagyom magam mögött a Preintalerhüttet. Visszapillantásban konstatálom, hogy a Gollingerhütte ikertestvéréről van szó. Igaz, csak egy kisebb vízesés felett trónol, de látványa így is külön figyelemre méltó.
A Preintalerhütte visszapillantásban
Szinte pontosan 16:00 óra van, amikor befejezem a körutat. Egy felszólítás van az autóm ablakába téve, fizetném meg a parkolási díjat. Tudniillik, amikor korareggel érkeztem, még nem volt nyitva a parkoló őr bódéja. Nem gond, a 3€-t kifizetem.
Mióta túrázom, az egyik legváltozatosabb és legszebb túrám végéhez érek. Egy kicsit büszke is vagyok, hogy ilyen könnyedséggel vettem az 1630 méteres szintemelkedést. Hasonló túrák lehetséges gazdag tárháza a Niedere Tauern. Remélem a jövőben alkalmam nyílik majd újabb hasonlóan benyomásos felfedezésekre.
