Havazik. Hol csak gyéren szállingózik, hol meg egész sűrűn. Megnyugtató, hogy kedvemrevaló tempóban haladhatok. Most nincsenek “pacemaker” paripák. Követem a jól látható sítalppár húzta nyomokat. Azon sem kell dilemmáznom, hogy vajon ráléphetek-e ezekre a nyomokra, avagy inkább mellette tapossak újat. Tudniillik én is sítalpakon kaptatok az Alois Günther-Haus felé.

A Gaißschlager/Hocheck gerincén vezetö útvonal hossza (lesiklással egyetemben) 14.7 km, 1030 m szintemelkedés bruttó 4:15 óra alatt. Ebböl cirka 3:30 a felfelé menet, 15 perc lesikláss és 30 perc a menedékházban eltöltött idö részaránya

Nyomok ugyan vannak, de egy lélek nem sok, annyival sem találkozom ezen alátszólag elhagyatott útvonalon. A sítúrázók zöme, számomra teljesen érthetetlen módon, továbbra is a tömegek ostromolta, zajos sípályák szélén araszolgat felfelé. Pedig most még friss natúr hó is megédesíti az alternatív útvonalakat. A Kaltenbachgrabenen át vezető feljutást már kipróbáltam, így most a valamivel hosszabb, Gaißschlager/Hocheck hegygerincén vezető variáns mellett döntök, melyet még 2015-be Cirmivel derítettünk fel.

Itt felcsatolom a sítalpakat

8:15 lehet, amikor elindulok a sílift parkolójából (Stuhleckstrasse). Először lefelé majd egy hajtűkanyar után a Lärchenwaldwegen felfelé. A helyi szent szobra mellett (fenti kép) jutok ki a nyílt terepre. Elhaladok a sílift alatt (lenti kép), majd az út bevisz az erdőbe.

Az erdő fái alatt helyenként nagyon elvékonyodik a hóréteg (lenti kép), de szerencsére a sítalpakat sehol sem kell levennem. Később, feljebb érve, aztán hó hiányra már nem lehet panasz, mert a takaró vastagsága ránézésre is tekintélyes.

 
Kilátások jobbra: a névadó Gaißschlager (egy tanyagazdaság). Mögötte a Kaltenbachgraben

Winter-Wonderlandban, csak a jól látható nyomokat kell  követnem

Az erdőben még szélcsend, majd az erdőhatár közelében (11:00), a csúcs közeli régiókban belém mar a jeges északnyugati szél. Misztikus, különleges fényben küzdöm magam a menedékház felé, mely sűrű köd mögé marad rejtve. Csak a cölöpök sora jelzi az irányt. Az Alois Günther-Haus körvonala akkor bukkan elő a ködből (11:45), amikor már 20-30 méterre vagyok tőle. 

A platón néha felragyog a nap, de a hegy teteje ködbe vész

Misztikus fény telepszik a vidékre

Hirtelen bukkan ki a ködböl az Alois Günther-Haus

A menedékház déli oldalát ellepik a sítúrázók falnak támasztott lécei. Itt a viszonylagos szélcsendben meg lehet ejteni a fókaszőrök levételét és elpakolását. Ezután be lehet térni . Odabenn kellemes meleg és sokaság. Csoportok jönnek-mennek. Üres asztalt nem nehéz találni.

Az Alois-Günther Haus visszapillantásban, tudniillik amikor éppen nincs ködben (ez utóbb ritkaság) 

Ebédszünetem után következik a túra gyors, lesikló szakasza. A csúcskereszttől számítva, nem sietve, néhány szünetet is beiktatva mindössze 15-20 perc alatt érkezem vissza a völgybe. Nos, ezt vesd össze a három és félórás kaptatással az ellenkező irányban.

A sítúrának is megvan tehát maga varázsa. Kicsit megküzdeni a heggyel, kicsit tajtékozni és jólesően kimerülni, betérni valami meleg ételre és lazán leszáguldani. Szép volt. Szívesen máskor is.

Lefelé a sípályán