Az Obersberget (1467m) ostromoltam már keletről és délről is, de a hóviszonyok és a becserkészetlen terep miatt egy teljes körre eleddig még nem futotta. Nos, ez mindenképpen orvoslásra szorult. Vasárnapi célom tehát ismét az Obersberg de ezúttal úgy, hogy a keleti meredekebb gerincen fel és a lankásabb déli oldalon, az Obersbergalmon át, le.

A fenti képeken feltüntetett körút hossza 12 km, 890 m szintemelkedés bruttó 5:00 óra alatt

8:40-kor rajtolok a hegyek közé tejtett, álmos kis település, Schwarzau im Gebirge főteréről. Elbaktatok a templom alatt (fenti kép), majd derékszögben jobbra fordulok, egyenesen neki a kaptatóknak.

A szürke fellegektől terhes reggeli égre pillantva (a fenti képen az Obersberg még felhőkben) komoly kétségeim vannak az időjósok tudásával kapcsolatban. Tudniillik 9 órányi napsütésről szólt a mai előrejelzés.

Hótalpaim egyelőre a hátizsákra csatolva maradnak. Ahogy a falu fölé emelkedő, szürkés-barnás hótlan Falkensteinre pillantok, átfut rajtam, hogy tán nem is lesz szükség a szolgálatukra. Bár sosem lehet tudni. Az Obersberg, más nevén Ahornberg, még hó szegény években is kövér takaróval szokott rendelkezni.

Itt már hótalpakon, lassan kékül az ég is

Az 1000 méteres szintet elérve aztán feltevéseim igazolódik, és jobbnak látom hótalpakra váltani. Valószínűleg a tegnapi napon előttem haladók döngölték kompaktra a hóréteg egy keskeny sávját, ami jól megbír. A haladás tehát viszonylag könnyű, mert nem kell friss szűzhavon új nyomokat taposnom.

Halleluja, és lön nap

Cirka 2 óra elteltével határozottan javulnak a fényviszonyok. 10:45-kor érem el az Obersberg immár napsütötte platóját (fenti képek), majd 11:10-kor (azaz indulástól számítva 2:25 óra múltán) a csúcskeresztnél vagyok.

Az idő végre kifejezetten kellemes. A korareggel még gyengélkedő nap, egyre hosszabb időre ragyogja be a tájat. Csak a Schneeberg fölött makacskodnak még jelentősebb párafelhők (lenti kép). Így aztán most nem sikerül elkapnom azt a giccsesen szép panorámát, melyre ilyenkor vadászni szoktam. Sebaj, remek téli képeknek így sincs hiányuk.

11:15-kor már indulok is lefelé. Tán mondanom sem kell, hogy mennyivel könnyebb a lefelé tartó, afféle pihepaplanos ereszkedés. Minden lépes pihekönnyű tollba huppanás. Tudatosan is kerülöm a kigyúrt nyomokat és a még érintetlen finom porhóban úszom lefelé. Fantasztikus könnyed érzés! Ez a kemény kaptatás jutalma.

11:40-kor keresztezem a szűz hótakaró alatt szunnyadozó Obersbergalmot, majd egy meredekebb árkon át hagyom el a lankás vidéket. Utam a továbbiakban erdőn át vezet. Jól oda kell figyelni, mert a csapás két helyen is balra lefelé letér a széles erdészeti útról, melyet itt-ott érint az útvonal.

Közben előbukkannak a Schneeberg immár felhőtlen hó kupolái is. Túl korán indultam. Egy órával később már élvezhettem volna az Obersbergről kitárulkozó pazar látványt. Később (12:30) némileg kárpótol az emlékművédelem alatt álló hatalmas obersbergi hárs (a lenti képben jobbra) felett rám mosolygó Schneeberg-panoráma.

Az említett hársfa ikertestvérét derékba törték az idei fagyok. Egy tábla figyelmeztet a veszélyre. A fa körül 100 méteres körzetben tilos az ott tartózkodás. Na, jó, de valahogy mégis el kell mennem mellette. Sietve. Szélcsend és langymeleg idő van, nem valószínű, hogy egy fuvallat épen rám borítja.

13:30-ra érek vissza Schwarzauba. Az Obersberg ezúttal sem okozott csalódást Valahányszor itt járok, egy-egy csodás túra élménnyel vagyok gazdagabb. Úgy gondolom a képek maradéktalaul igazolják ezt.

Visszaérkezés Schwarzauba, szemben a jelenleg sajnos teljesen hómentes Falkenstein sziklái