Angikával indulunk az Ebenwaldhöhe parkolóból, tavaszi kikeletet köszönteni a Reisalmra. Tudvalevő, hogy a Reisalm  a Reisalpen található, melynek tövében pedig a Kleinzeller Hinteralm foglal helyet. Nem is kivánhattunk volna pompásabb kirándulóidőt a vasárnapinál. Egy szemernyivel hűvösebb, mint a már-már rendhagyó kánikulai szombat.

A táv (Ebenwaldhöhe, Kleinzeller Hinteralm, Reisalm, Nagellandalm/Brennalm, Kleinzeller Hinteralm, Ebenwaldhöhe) 13.5 km, 680 m szintemelkedés bruttó 5:00 óra alatt (nettó 4:00 óra)

Még hófoltok virítanak a Reisalpen (pedig havat az idén már nem akartm látni)

9:10 órakor veselkedünk a magaslatoknak. Elhaladunk a Hochstaff északi tövében. Erről az erdészeti útról annyit érdemes tudni, hogy télen, nagy hó esetén lavinaveszélynek van kitéve. Most pedig kőomlás nyomaira bukkanunk lépten-nyomon. Szerintem egy sisak nem is lenne rossz ötlet, de ilyesmivel nem számoltunk.

9:55-re érkezünk a Kleinzeller Hinteralmra, (fenti kép) ahol megkezdődik az út tulajdonképpeni érdekesebb, “tüdőköptető” része. Angikát rendesen igénybe veszi az első idei kondíciós kiruccanás. Állhatatosan küzd a kaptatókkal, aminek meg is van az eredménye, mert már 11:00 órakor lehuppanhatunk a menedékház (Reisalpenschutzhaus) kertjében a jól megszolgált déli betevőnkre.

A lentröl látott hófoltok tehát valósak!

A tetőre érkezve

Bámulatos kilátás, szemben a Göller fehérlik még derekasan

Visszafelé a Nagellandalm/Brennalmon át vezető hosszabb variánst választjuk. Ehhez, 1399-ről leereszkedünk 988 méter szintre, majd egy szerény hágón, vissza 1250 méterre. A továbbiakban a Kleinzeller Hinteralmon lyukadunk ki és a reggeli úton bandukolhatunk Ebenwaldhöhe felé a kiindulási pontba.

 
Kellemesen elfárdva és az emilyen kulisszába ágyazva a falat is jobban ízlik (idilli)

Újra a Kleinzeller Hinteralmon, jobbról a Hochstaff